Utóhang és köszönetnyilvánítás

Kedves Olvasóim!

Ezúton szeretnék köszönetet mondani az ügynöki munkákért, az építő megjegyzésekért és mindenfajta segítségért, amelyet a küldetés során tőletek kaptam.

Majom és Gnuuu ügynökök dániai munkásságáról sajnos nem született meg a jelentés, de a képek tanúskodnak tevékenységükről. Zsebibaba és Bagoly ügynökök itteni jelenlétének viszont külön bejegyzést szenteltem, így az ő tetteik örökre kőbe vésve (vagy legalábbis papírra) megmaradnak az utókornak tanulságul.

Köszönöm az otthoni társak msn-jelentéseit, valamint a Rózsaszín Párducos levél aláíróinak lelkes rám-gondolását. Köszönöm a "zöld-lepedő" osztag kiemelkedő teljesítményét "a kolesz gondol rád" fedőnevű akció során.

Köszönöm szüleimnek és nővéremnek, hogy kijöttek értem.

Köszönöm Levinek a matek-segítséget. Köszönöm Audreynak a rendszeres tájékoztatást és lelkisegélyt.

Végül, de nem utolsó sorban, köszönöm a Silkeborg Højskole összes diákjának és tanárának ezt a gyönyörű félévet, amely mindörökre megmarad szép emlékeim között.

Ha valakit kihagytam, akkor köszönöm a megértését.

Zsiráf

Hazaút

Szombaton reggel hajnali fél hatkor lemásztunk a kocsihoz, bepakoltuk az utolsó cuccokat és a mezítláb, pizsamában kijövő csajoktól elbúcsúzva nekiindultunk Németországnak. Érdekes volt, hogy nem fogom látni őket többet. Ill. lehet, hogy fogom, csak nem éppen napi szinten. A határt átaludtam, sőt Hamburgot is, úgyhogy mire fölébredtem, már a gyönyörű szép Wernigerodeban találtam magam. Megnéztük a várat, ahol a fickó olyan gyorsan beszélt, hogy nem tudtam fordítani, csak valami nagyon minimális részét a szövegnek. A városban kicsit ugyan elkavartunk, de azért nagy nehezen megtaláltuk a kocsit és Berci (a GPS-ünk) elvezetett minket Drezda mellé, a szállásra. Másnap Königstein várát ostromoltuk meg, ami nem volt egy könnyű móka, habár lifttel jutottunk föl a tetejére. Ilyen nagy várat még életemben nem láttam, tehát már csak ezért is megérte ellátogatni ide. Ezek után már csak tankolni álltunk meg, ill. amikor már elhagytuk Győrt, akkor vacsiztunk is egyet. Végre magyaros ízek! Ez már nagyon kellett. Amikor hazaértem és beléptem a házba, teljesen olyan érzésem volt, mintha ezt a félévet csak álmodtam volna. Mintha el se mentem volna. Nagyon furcsa volt, de legalább fél év után először a saját ágyamban alhattam:).