Garfield

"Utálom a hétfőt.":) De azért fogjuk rá, hogy nem volt olyan rossz. Reggel azzal kezdtük, hogy kinn játszottunk, aminek az lett az eredménye, hogy tiszta sár lett mindenem. Nem öltöztem át, mert közvetlenül ez után mentünk kenuzni, ahol szintén szedtem magamra egy kis koszt, szóval úgy jöttem vissza az ebédre, mint valami iszapszörny:). Jól meg lettünk dolgoztatva, mert szlalomozni kellett a híd lábai között, meg közel menni a nádashoz, meg ilyenek. Szóval jól elfáradtunk, erre délután nem volt Finn, az úszómesterünk, hanem helyette a nővel voltunk (akit nem tudom hogy hívnak, de kemény edzéseket tart). Először köveket kellett gyűjtenünk búvárkodással, aztán meg úszni 30 percet folyamatosan. Az volt a jó, hogy mi választhattuk meg, hogy milyen stílusban és váltogathattuk is. Így sikerült összehoznom 950 m-t, ami azért jó, mert otthon általában 40 perc alatt szoktam a 800-at. Nyilván akkor nem nézem annyira az időt, mint most. Ez azért mégiscsak felmérés vagy mi. De persze ezzel még nem ért véget az óra, mert fogócskáztunk is egyet. Ezek után nem csoda, hogy belealudtam a pink panther-nézésbe:). Igaz, hogy csak 10 percre sikerült elszundítani, de az pont elég volt, hogy kipihenjem a nap fáradalmait. Ja és a nap poénja! Az U-landosok (akik majd nyáron utaznak Ghánába) elhatározták, hogy most 3 napig nem esznek, hogy megfigyelhessék saját magukon, hogy mit is jelent az éhezés. Ez eddig ok, csak annyira fölfújták a dolgot és sajnáltatják magukat (nem mindenki), hogy az már fáj. Reggel 9 körül az egyik csaj, aki nem tartozik a csoportjukba, megkérdezte Sarat, hogy 'jaj, tényleg, te nem reggeliztél, hogy birod?' - akkorát nevettem, de csak magamban, mert mellettem álltak. Én szinte sose reggeliztem eddig és semmi bajom nincs. Sara válasza pedig ez volt: 'egész jól'. No kész. Ebédnél meg odajött kamerával, hogy lefilmezze, hogy mi eszünk, miközben tudjuk, hogy ők meg nem. Meg csináltak blogot, amire fölírják a tapasztalataikat is. Ez az egész igazából tök jó lenne, ha nem kellene állandóan erről beszélni:).

Viborg

Szombat reggel eljött értünk Maria anyukája és elvitt minket Viborgba. A központban tett ki, hogy rögtön mehessünk nézelődni. Nagyon nyugis városkáról van szó, szép utcákkal, templomokkal, terekkel és az elmaradhatatlan tóval. A házak itt is többnyire téglából vannak, tehát a domináló szín a vörös, de a belváros teli van boltokkal, úgyhogy az azért elég színes. Ami különbség Magyarországhoz képest, hogy itt a kis üzletek olcsóbbak, mint a bevásárlóközpontok. No nem mintha sok lenne belőlük - nincs Tesco (madaras se:)), nincs metro, meg egyáltalán az otthon megszokott nagy multik itt hiányoznak. A Spar pl. már nagynak számít. És ez nemcsak Viborgra igaz, hanem egész Dániára. A másik érdekesség, hogy habár a templomok többsége protestáns, itt ez nem párosul a puritánsággal. A Dóm pl. ahova bementünk, kívülről viszonylag egyszerű, belülről viszont teli van képekkel, festményekkel, sőt volt egy hatalmas arany színű gyertyatartó. Ilyen otthon csak katolikus templomban fordulhat elő. Szóval sokmindent láttunk, zárásként körbesétáltuk a tavat, aztán Anne csinált nekünk vacsit és megnéztük a Rent című musicalt. Tudom ajánlani, nagyon jó. Silvia mondjuk bealudt, de ez nem a film hibája, eléggé elfáradtunk. Az alvást egy lakókocsiban oldottuk meg, mivel Maria szobájában nem igazán fértünk volna el. Nagyon kényelmes volt, úgyhogy Nicoline irígykedett is ránk, mert ők sátorban aludtak a barátjával. Ugyanis. Minden évben ilyenkor van egy nagy kirakodóvásár Viborgban (tulajdonképp ugyanaz, mint a majális) és a srác ott árulta a paplanokat. Vasárnap meg is látogattuk őket és ha már úgyis ott voltunk, akkor szétnéztünk kicsit. Tiszta lengyelpiac, ugyanúgy olcsóbban kaphatsz meg bizonyos dolgokat, amiket a központban láttál és szintén ott van a bóvli is. Azon viszont jót nevettem, hogy Anne és Maria 3-szor ültek föl valami körbeforgós marhaságra, de utoljára vagy 15 percet kellett várniuk, hogy kiszállhassanak, mert valami miatt nem kapott áramot a készülék és ezért beragadtak:). Egyszóval jót szórakoztunk, aztán jöttünk haza, mert este már taktikai megbeszélést tartottunk A relatíve jó bandával. Össze kell hoznunk a cd-nket, úgyhogy most mindent bele:).

Mi is hiányzik?

Zsiráf ügynök jelenti, hogy ez a Dánia azért nem fenékig tejfel. Főleg ami a kajákat illeti. Sok mindenre igaz, hogy itt van, de otthon nincs, de van ami otthon van és itt nincs. Pl. nem lehet kapni túrórudit, kiflit, macisajtot, milka csokit, boci csokit, sport szeletet, füstlit, kakaós csigát és túrós batyut, ráadásul nem ismerik (vagy csak nem szokták enni) a mákos gubát, a nokedlit csirkepörkölttel vagy gombapörkölttel, a sóskát, az otthoni értelemben vett sültkrumplit (csak mekis van), a rántott gombát, a főzelékeket úgy "en bloc", a leveseket (4 hónap alatt kétszer volt és az sem hasonlított levesre:)), a tört krumplit (eddig csak porból készültet ettünk - pfuj), a brassóit, az arany- és a somlói galuskát. Tehát szabadon lehet választani a fenti listából, hogy ki mivel fog várni, ha hazaérek:).

Fejlemények

No hát ez a hét sem indult unalmasnak... Andersnek egy hétig pihentetnie kell a lábát, ugyanis az egyszerű vízhólyagnak indult sebesüléséből olyan fertőzés lett, hogy a vádlija közepéig kékes-zöldes-sárgás-fekete lett a lába! Nagyon brutálisan nézett ki, kapott tetanuszt, meg kötést. Szegény srácnak ez a pár nap kész börtön lesz (tipikus örökmozgó típus). Hétfő este pedig kijött Mariának a depressziója (ez TÉNYLEG egy BETEGSÉG, akárki akármit gondol), de még az a jó, hogy megtanulta kezelni a dolgot, ezért fölhívta Annat, aki rögtön a segítségére sietett és a stégen talált rá összegömbölyödve, zokogva. Hát mit ne mondjak, eléggé megijedtünk. Ezek után nem csoda, hogy kedd este vagy egy órás keresgélés és idegeskedés után kitört Annaből a sírás, amikor ránk talált a biliárdteremben (én "vigyáztam" Mariára - tulajdonképp csak beszélgettünk, meg játszottunk, csak mivel egyikünknél sem volt telefon és egy sötét helyen üldögéltünk, ezért habár láttam többször is elsuhanni egy piros hajat az ajtó előtt, nem szóltam, mert nem tudtam, hogy minket keres). De hogy valami pozitívat is mondjak, május 5-én lesz a dán vizsgám a nyelvsuliban, ugyanis kiharcoltuk Lukasszal, hogy elmehessünk tesztet írni. Ez azért jó, mert ha sikerül, akkor kapok róla papírt. Ez olyasmi mint a nyelvvizsga, de nem helyettesíti, mindenesetre jó gyakorlás, meg visszajelzés. Ezen kívül pedig benne leszünk a nyelviskola újságjában, mert díszpintyek vagyunk. Ez annyit takar, hogy normál esetben nem szokott tanár jönni a højskoléba, ezért mi most érdekesek vagyunk:). Ja és még valami. Hétvégén meglátogatjuk Mariát Viborgban! Ez azért is jelentős esmény, mert ez Kecskemét testvérvárosa, ráadásul májusban valószínűleg itt lesz a kézilabdadöntő, ahol a dánok győr ellen játszanak! Ott a helyünk Szabival - már elkezdtük szervezni a dolgot, szóval elképzelhető, hogy ott fogjuk lebegtetni a magyar zászlót a stadionban és együtt zengni a tömeggel, hogy HAJRÁ MAGYAROK!:)

Időcsere

Húsvétról most nem beszélek, mert gnuuu és majom ügynökök eljöttek ellenőrzésre, vagyis a jelentést nekik kell megírni:). Viszont ma történt egy olyan beszélgetés, amit mindenképp meg kell osztanom a nagyérdeművel. Tudom, hogy így kicsit megszakad a bejegyzések lineáris folyama, de ezt tényleg muszáj. Annyira kiadja a kelet-európai és a nyugat közti különbséget: mi sokkal rátermettebbek vagyunk, ha valaki bánt, akkor megvédjük magunkat. A következő dologról van szó: Anna (lengyel, szerintem 60 körül) és Helle (20 körüli dán) beszélgetnek. Helle: - Szerintem te öreg vagy. Anna: - Tudom. Szerintem pedig te kövér vagy. Helle: - Ilyet nem illik mondani az embernek, hogy kövér vagy. Anna: - Olyat se illik mondani, hogy öreg vagy. Helle: - De te tényleg öreg vagy. Anna: Tudom, de ha te mondhatod, hogy öreg vagyok, akkor én mondhatom, hogy kövér vagy. Helle: - Na jó, én nem beszélek többet veled. (Duzz-duzz) Azt hiszem ez magáért beszél:). Annyira tipikus a fiatal dánoknál, hogy ők megmondják a véleményüket rólad (nem bántásként), de ha te ugyanezt teszed, akkor megsértődnek. Ugyanakkor ez elég általánosító kijelentés lenne, úgyhogy megnyugtatásként mondanám, hogy Anne (20 éves dán barátném) nagyot nevetett a storyn és teljesen egyet értett velem abban, hogy ha véleményed van, akkor vagy tartsd meg magadnak, vagy próbáld meg becsomagolni:).

Strib - népzenei fesztivál

Szerdán, miután kialudtuk magunkat és még próbáltunk is egyet a zenekarral, úgy döntöttünk, hogy "nincs más hátra csak előre", ezért beültünk Søren kocsijába és elindultunk Fynre. Nem tudtam pontosan, hogy hova megyünk, meg miért, csak az volt tiszta, hogy népzenéről lesz szó. Amikor odaértünk, Anna elmagyarázta, hogy ez egy egy hetes program, amikor minden este koncert van, minden banda előad két számot, a végén pedig valami közöset. A húga, Thea is játszott az egyik csapatban, szóval nagyon izgatottak voltunk. Nem is mondok többet, beszéljenek a videók:). Ez itt pl. egy tipikus Michael Flatley-zene.

No ki ismeri föl a jó öreg Üszküdára-dallamot? Ezt a török számot még az énekkarral is énekeltük több ízben is:

Ha nem látom, nem hiszem el, hogy ekkora hangszeren is lehet játszani:)

Itt a marimbát kell figyelni, szerintem nagyon tuti:) Középen pedig egy rózsaszín hárfa is feltűnik... no comment.

És végül a legcsúcsabb, amikor 110 ember együtt zenél, ezt szavakkal nem lehet leírni, ezért tessék meghallgatni!

Danevang - város a højskoleban

Mivel közeledik a húsvéti szünet és sokan már vasárnap hazamentek, ezért a tanárok egy kis szerepjátékkal kedveskedtek a helyben maradt diákoknak. Először nem egészen értettem, hogy mi a feladat, de olyannyira belejöttem, hogy a város első embereként zártam a játékot:). De ne szaladjunk ennyire előre. Hétfőn a szokásos reggeli közgyűlésen mindenki kapott egy névre szóló lezárt borítékot, amiben az általa megformálandó karakter leírása és a többiekhez való viszonya volt olvasható: Vadász vagyok, a király szolgálatában. Ez azt jelenti, hogy az előkelők kasztjába tartozok. A templomosokkal kell együttműködnöm, mivel hívő keresztény vagyok és figyelnem kell a baronesse-t, mert fekete mágiát alkalmaz és sátáni tervei vannak. Tagja vagyok a Becsület gárdájának, ahová a báró, a kántor és még 4 másik, különböző kasztokból származó férfi tartozik. A parlamentben 1 szavazatom van, mivel 4 tallér a vagyonom (6-tól már 2 jár). No ez volt a kiindulópontom. A játék előrehaladtával bonyolódtak a dolgok, mivel a bárót (polgármester) megölték a szabad polgárok. Mivel a Becsület gárdája számított erre a lépésre (eleinte a szabad polgárok közül is volt egy tagunk, de kilépett), ezért már előre megbeszéltük, hogy én leszek az új polgármester. Egészen eddig a pontig abszolút nem avatkoztam bele az eseményekbe, csak hallgattam, hogy miről beszélnek és próbáltam fölfogni az egészet. Eléggé féltem a feladattól, hogy ezentúl nekem kell majd levezetni a szavazást, de végül is elvállaltam. A választást abszolút többséggel nyertem, így rögtön a nyakamba szakadt egy csomó feladat. Tanácskoznom kellett a kasztok vezetőivel és a Becsület gárdájával, a szavazásra bocsájtott kérdéseket be kellett gyűjtenem, majd döntenem kellett arról, hogy milyen sorrendben szavazzunk róluk, figyelembe kellett vennem az előkelők, a templomosok, a parasztok és az újgazdagok érdekeit, mert tőlük várhattam támogatást, vigyáznom kellett viszont a tengerészekkel, a szabad polgárokkal, a nyárspolgárokkal és a bölcsek körével, mert ők voltak az állandó elégedetlenek. Sajnos nem voltam elég elővigyázatos, mivel túl későn akartam leváltani a rendőrkapitányt a saját emberemre, ezért már beelőzött és aláírta a leléptetésemről szóló cédulát. Ezeken az úgynevezett akciókártyákon viszont mindig több lehetőség volt attól függően, hogy hányast dobunk a sorskockával. (Pl. az egyes azt jelentette volna, hogy meghalok, de a 6-os meg azt, hogy akik le akartak váltani, elvesztik a vagyonukat.) Így történhetett az, hogy egy napos "trónfosztottság" után egy szerencsés 3-as dobás következtében visszakaptam a pozíciómat:). Tudom, ez kicsit bonyolult, de mégis így működik. Sokan meghaltak a játék alatt mérgezés vagy egyéb dolgok következtében (ez azt jelentette, hogy 1 napot pihentek és új szerepben tértek vissza - 3 óra jelentett egy napot, ezért 9-kor, 13-kor, 16-kor, 19-kor, 22-kor és 01-kor volt mindig a parlament), sok volt a konfliktus, de az együttműködés is. A kaszt számára az jelentette a pontokat, hogy hány szavazatuk van. Szinte mindenki eggyel indult, de a különböző akciók során szerzett pénzzel növelni tudták a vagyonukat, ill. a pozíciócserék is jelentős bevételt vagy kiadást jelenthettek, így állandóan változott a helyzet. Az étkezések sem a szokásos menetben folytak. A szegények a földön ülve ettek, a közép kategória normálisan, a gazdagok pedig szépen megterített asztalnál, ráadásul nekik fölszolgálták az ételt, bort ihattak és desszertet is kaptak:). Tényleg nagyon meg volt szervezve az egész játék, teljesen valósághűre. A kosztüm és a smink volt az alap, de nem voltak ritkák az olyan akciók sem, melynek során valaki zárkába került egy napra és kiállították mindenki szeme láttára. A templomosoknak voltak a legdurvább dolgaik. Mindenkit "szentelt" vízzel locsoltak, előadták Krisztus megfeszítését, ingyen munkát vállaltak, vagyont osztottak a szegényeknek, boszorkányt égettek, ördögöt űztek, kereszteltek... hopp, ezt pont föl is vettem:)

Volt bíránk is, aki nem volt éppen a legigazságosabb, mert a tárgyalást ügyvéd nélkül vezette le és ő maga is tanúskodott a vádlott ellen - nem hinném, hogy a csajnak lennének bármiféle jogi ismeretei - mindenesetre később megkapta a büntetését: nem elég, hogy fizetnie kellett, még vérfarkassá is vált:). Ez úgy történt, hogy a két tengerész, akik a fönti videón megtértek, vittek bort ajándékba a templomosoknak, hálájuk jeléül. A borban viszont méreg volt, így a főpap vérfarkassá vált és akit megmart, az úgyszintén. E mellett volt egy Dionysos nevű alakulat is, akik elkaptak bizonyos embereket, megverték (rajzoltak rájuk kék-zöld foltokat:)) és kirabolták őket. A sok zavargás ellenére azért kijelenthetem, hogy egész jól működött a társadalom és az előkelők azért végig megőrizték a vezető pozíciójukat. Én pedig (Ulrich von Lichtenstein - mindenkinek kellett alkotni magának egy nevet) mint már mondottam volt, polgármesterként, 5 szavazattal és 6 tallérral zártam a játékot:).

Vennerfest - Barátok partyja

Nos hát kérem eljött a péntek, amikor is találkoztam Anne egyik sokat emlegetett barátnőjével. A nevét nem próbálom meg leírni, mert őszintén szólva fogalmam sincs, hogy hogy kell, ezért csak így magyarosan Zsanettnek fogom hívni:). Megérkezése alkalmából (meg azért is, mert Olgáék most 10 napot Finnországban töltenek a Euro classzal; meg már nagyon megirigyeltem Boriék babazsúrjait:P) rendeztünk egy kis lányos összejövetelt a szobámban. Jungle Speedet játszottunk (ha ugyanaz a minta jön ki két embernek, akkor el kell kapni a kör közepén lévő homokóra alakú botot és harcolni érte), ami Maria körmei miatt elég vicces (és kicsit fájdalmas) lett. Ezek után random módon kiválasztottuk a Pocahontast, mint megnézendő filmet, és természetesen együtt énekeltünk fűzanyóval (ők dánul, én magyarul:)) és buzdítottuk John Smitht. Annyira sokáig nem maradtunk fönn, mert tudtuk, hogy kellenei fog az energia. Szombat délután ugyanis fokozatosan megérkeztek a barátok (erre a napra mindenki meghívhatott pár embert, hogy megmutassa nekik a højskolet és együtt bulizzanak). Vacsoránál már majdnem 200-an voltunk és mivel az én csoportom volt beosztva a konyhára, így rohamtempóban mosogattunk 6-an, a többiek meg hordták a kaját. Sajnos e miatt lemaradtam a Swing Sisters első daláról, de a másodiknál már ott voltam (Levi, majd hazaviszem a kottákat, nagyon jók és van angol is:)).

A desszert után mindenki visszavonult cicomászkodni és úgy 9 körül már be is indult a buli. Azt birom a dánokban, hogy nem szégyellősködnek, hanem ha jó szám van, akkor mindenki fölugrik a parkettra, ha meg rossz, akkor mindenki leül. Na a zenekar csupa jó dalokat játszott (nap közben is találkoztam velük, de őszintén szólva nem néztem volna ki belőlük, hogy láttak már hangszert) és olyan hangulatot csináltak, hogy amíg ott voltak, mindenki tombolt.

Utánuk viszont (ez is a nagy bulizós mivoltomat tanusítja) fél 2 körül elballagtam aludni:). Ilyenkorra ugyanis már mindenki elkezd lerészegedni, úgyhogy akivel akartam, már éjfél előtt megismerkedtem. Pl. Kiuval (Anna barátnőjével) és Alexanderrel (Anne barátjával) már a kezdetektől fogva együtt táncoltunk:) Szóval tartalmas este volt, amiből természetesen a biliárd sem maradt ki. Kifejezetten élmény nézni, ahogy a másik jobbra-balra dülöngélés közben próbálja eltalálni a fehér golyót, miközben számomra teljesen stabil a talaj:). Reggel persze mindenütt feküdtek emberek, mert egyrészt nincs 200 ágy, másrészt nem mindenki találta meg a számára kijelölt szobát:). Hát igen, ilyen egy tipikus barátok partyja.

Tavaszi fáradtság

Hát már a 12. hétnek is a közepén vagyunk, mire végre megkapjuk a várva-várt tavaszt:). Hétfőn, mikor elsétáltunk a kis tóhoz, ami nem messze van ugyan, de mégis rejtve az erdőben, no szóval akkor még kicsit hideg volt, de azért jól esett egy 15-20 percet a homokban üldögélni egyedül és gondolkodni. Az volt ugyanis a feladat, hogy egymástól távol kellett lenni (óra, telefon és miegyéb nélkül) és nézni a vizet, valamint elmélkedni a természettel való kapcsolatunkról. Volt, akinek ez unalmas volt, de olyan is, aki elaludt. Nekem kifejezetten izgalmasnak tűnt. Jött két kacsa, akik tőlem kb. 2 m-re kezdtek el enni, aztán körbenéztek és megállapították, hogy ez milyen jó hely, itt kéne fészket rakni. Erre jött egy hím, aki megzavarta őket. Először azt hittem, hogy a lány kacsa tetszik neki, de aztán kiderült, hogy nem, csak a territóriumát védi. Szóval jól elhessegette az ifjú párt a kiszemelt területről. 5 perc múlva visszajöttek, mert hát azért mégiscsak megéri kicsit harcolni, de végülis megismételték az előző epizódot. Kedden pedig végre megint volt normális dán óránk, ahol begyűjtöttem csomó nagyon hasznos anyagot. Annyira örülök ennek az új tanárnak, hogy nem találok rá szavakat. Igazi nyelvtanár, aki megérti, hogy milyen problémáink vannak és segít! Tudom, hogy ezek nem nagy dolgok, de az előzőtől ezt nem várhattuk el, szóval a mostani klasszisokkal jobb. Ettől függetlenül viszont nem volt túl mozgalmas a nap. Nem úgy a szerda. Musik után el kellett kerekeznem a sparba venni sütit, mert a csoporttalálkozó most az én szobámban volt (ez mindig valamelyik tagnál van és ilyenkor etetni-itatni kell a népet). Nem tudom miért, de valahogy már ekkor elkezdtem fáradni és a közgyűlés után már tényleg nem bírtam tovább és elmentem aludni. Fél 4-től fél 9-ig aludtam (kisebb fölriadásokkal, amikoris bejöttek Mariaék, hogy menjek colázni, kifeküdni a napra és nézni az április 1-je alkalmából kifüggetett mindenféle nemzeti lobogókat), aztán átöltöztem, fogat mostam és megint aludtam:). Csütörtökön kora reggel fölkeltem, mert azt hittem, hogy mennem kell segíteni a konyhába a reggelinél, de kiderült, hogy nem, úgyhogy visszafeküdtem és kb. 11-kor keltem föl megint. Sørennel beszélgetve arra jutottunk, hogy vashiányom van, szóval megkérdeztem Silviát, aki vegetáriánus lévén töviről hegyire ismeri az összes növényt, így kiderítettem, hogy mostantól zöldeken kell élnem. Anne és Maria rögtön elő is állt az ötlettel, hogy akkor talán kezdhetném a fűvel... No comment. Ma mindenesetre már nem mondtam nemet a napozásra és kifejezetten jól jött egy kis D-vitamin:).