Tavaszi fáradtság

Hát már a 12. hétnek is a közepén vagyunk, mire végre megkapjuk a várva-várt tavaszt:). Hétfőn, mikor elsétáltunk a kis tóhoz, ami nem messze van ugyan, de mégis rejtve az erdőben, no szóval akkor még kicsit hideg volt, de azért jól esett egy 15-20 percet a homokban üldögélni egyedül és gondolkodni. Az volt ugyanis a feladat, hogy egymástól távol kellett lenni (óra, telefon és miegyéb nélkül) és nézni a vizet, valamint elmélkedni a természettel való kapcsolatunkról. Volt, akinek ez unalmas volt, de olyan is, aki elaludt. Nekem kifejezetten izgalmasnak tűnt. Jött két kacsa, akik tőlem kb. 2 m-re kezdtek el enni, aztán körbenéztek és megállapították, hogy ez milyen jó hely, itt kéne fészket rakni. Erre jött egy hím, aki megzavarta őket. Először azt hittem, hogy a lány kacsa tetszik neki, de aztán kiderült, hogy nem, csak a territóriumát védi. Szóval jól elhessegette az ifjú párt a kiszemelt területről. 5 perc múlva visszajöttek, mert hát azért mégiscsak megéri kicsit harcolni, de végülis megismételték az előző epizódot. Kedden pedig végre megint volt normális dán óránk, ahol begyűjtöttem csomó nagyon hasznos anyagot. Annyira örülök ennek az új tanárnak, hogy nem találok rá szavakat. Igazi nyelvtanár, aki megérti, hogy milyen problémáink vannak és segít! Tudom, hogy ezek nem nagy dolgok, de az előzőtől ezt nem várhattuk el, szóval a mostani klasszisokkal jobb. Ettől függetlenül viszont nem volt túl mozgalmas a nap. Nem úgy a szerda. Musik után el kellett kerekeznem a sparba venni sütit, mert a csoporttalálkozó most az én szobámban volt (ez mindig valamelyik tagnál van és ilyenkor etetni-itatni kell a népet). Nem tudom miért, de valahogy már ekkor elkezdtem fáradni és a közgyűlés után már tényleg nem bírtam tovább és elmentem aludni. Fél 4-től fél 9-ig aludtam (kisebb fölriadásokkal, amikoris bejöttek Mariaék, hogy menjek colázni, kifeküdni a napra és nézni az április 1-je alkalmából kifüggetett mindenféle nemzeti lobogókat), aztán átöltöztem, fogat mostam és megint aludtam:). Csütörtökön kora reggel fölkeltem, mert azt hittem, hogy mennem kell segíteni a konyhába a reggelinél, de kiderült, hogy nem, úgyhogy visszafeküdtem és kb. 11-kor keltem föl megint. Sørennel beszélgetve arra jutottunk, hogy vashiányom van, szóval megkérdeztem Silviát, aki vegetáriánus lévén töviről hegyire ismeri az összes növényt, így kiderítettem, hogy mostantól zöldeken kell élnem. Anne és Maria rögtön elő is állt az ötlettel, hogy akkor talán kezdhetném a fűvel... No comment. Ma mindenesetre már nem mondtam nemet a napozásra és kifejezetten jól jött egy kis D-vitamin:).