Koppenhága

No csak hogy teljes legyen a kép, befejezem a históriát. Pénteken megvolt a búcsúvacsora, aztán pedig nekünk kellett valami műsorral készülni, ami nagyon vicces és izgalmas lett. Volt quiz, meg színház, meg ének, meg minden egyéb ilyenkor szokásos dolog. De nagyon jól éreztük magunkat, aztán persze még folytattuk a beszélgetést sokáig. Szombaton aztán megvolt a könnyes búcsúvétel és fölszálltunk a vonatra a két belga lánnyal. Koppenhágában már várt ránk Rajesh, így aztán könnyű volt megtalálni a szállást. Gyönyörű szép, hatalmas házuk van, jó nagy kerttel, meg egy kutyával. Először kicsit meglepődtem, amikor megláttam a szüleit, merthogy a srác indiai, ők meg nagyon dánok. Aztán persze tisztáztuk a dolgokat, hogy mindhárom gyereküket tulajdonképp örökbe fogadták és ők sem édes testvérek, szóval bonyolult a dolog:). Mindenesetre 5-re visszamentünk az állomásra, aztán onnan a főtérre, mert ott találkoztunk az Evelienekkel és elmentünk egy nagy körútra a városban. Megnéztük a kis hableány szobrát is, meg kb. az összes nevezetességet, úgyhogy estére, amikor meglátogattuk Sørent (Silkeborg Højskoles társunk), már nagyon fáradt voltam. De azért jó volt találkozni pár emberrel (Sara, Ulrik, Camille, Johanna), meg beszélni velük, hogy kivel mi van. A válasz általában az volt, hogy hát mostmár elkezdenek tanulni vagy dolgoznak még egy évet valahol. Másnap Rajesh nem jött velünk, de azért föltaláltuk magunkat nélküle is és elmentünk hajókázni egyet, meg végigmásztuk a Glyptotek-et, ami olyasmi mint egy kép és szobortár. Érdekes volt, csak nagyon nagy, ezért aztán jól megéheztünk. Ki is feküdtünk egy parkba enni, ahol aztán majdnem el is aludtunk:). Estére pedig meg voltunk hívva mindannyian (mondanom sem kell, hogy a fogyókúrámnak annyi), sőt a lányok még ott is alhattak a 2. emeleten velem. Szóval igazán rendesek voltak velünk és nagyon vendégszeretőek. Az anyuka pedig dán nyelvészprofesszor, úgyhogy már ki is használtam a lehetőséget és kértem egy névjegykártyát, hogy majd legyen hova küldeni a diplomamunkámat javításra:). Hétfőn már semmire nem volt idő, csak beszélgetni egyet, aztán fölszállni a metróra és leszállni a reptéren. Ott persze várni kellett sokat, de jól esett végre egy kis magyar szót hallani a gépen. Itthon persze kicsit bajban voltam, mert egy darab magyar fillérem se volt, csak dán koronám, azzal meg elég nehéz bkv-jegyet venni:D A poén kedvéért azért megpróbálhattam volna... Mindenesetre megint csak jól éreztem magam Dániában, és már kicsit úgy érzem, hogy ott is otthon vagyok.

És igen, lehetséges...

Hát nem gondoltam volna. Egész előző héten olyan rossz időnk volt, hogy állandóan fáztam, mindig be volt borulva, sokat esett. Tegnap óta viszont valami megváltozott és elkezdett jó idő lenni. Mármint nemcsak olyan dánoknak jó idő, mert ők 5 fok fölött már rövid gatyában járnak, hanem még a spanyolok is azt mondták, hogy meleg van. Úgyhogy olyan történt, amire nem gondoltam volna: leégtem. Nem nagyon, de azért látszik, hogy kicsit piros a hátam. Ez azért nagy szó, mert eddig a napot se láttuk a felhőktől:). És jégkrémet ettünk. Szóval igazi nyarat éreztünk ma. Persze már este van, úgyhogy majd jön a vihar, mert hát azért luxus lenne, hogy egész nap jó idő legyen, de azért örültünk. Holnap már búcsúest lesz. Pont azt beszéltük így egy pár emberrel, hogy épp kezdett kialakulni egy baráti kör, akikkel szinte mindig együtt ettünk meg mászkáltunk, meg esténként együtt beszélgettünk, erre meg már mehetünk haza... De nem baj, hátha megmarad egy-két kapcsolat, és akkor mehetek jövő nyáron Belgiumba vagy Hollandiába;).

Odense

A hétfő esti éneklős este után a keddi nap csak jól indulhatott. Nem aludtam el az előadáson sem, este pedig néptáncoltunk! Mindenki nagyon élvezte, attól függetlenül, hogy marhára nem tudtuk, hogy mikor hova kell lépni, meg kinek a kezét kéne megfogni:). Szóval jó volt. Ma pedig egész napos kirándulást tettünk Odensebe. Először természetesen H. C. Andersen szülőházát néztük meg és a hozzá tartozó múzeumot, aztán pedig átruccantunk a "Den fynske landby"-be, ami tulajdonképp egy skanzen. Itt aztán meg is ebédeltünk (már egészen megszoktuk, hogy kis útravalókat pakolunk össze magunknak), aztán visszatértünk a belvárosba, hogy a további 2 órában szabad program keretében körbenézzünk és vásárolgassunk (igen, direkt nem akartam shoppingolást írni:)). Őszintén szólva a főutcán és a két templomon kívül nincs nagyon látnivaló (kivéve persze a rengeteg Andersen-szobrot), így aztán főként a boltokat nézegettük és megállapítottuk, hogy a dánoknak ruhák terén azért nincs olyan jó izlésük. A nap fénypontja persze az ilyen kirándulások után mindig a süti:). Vacsorázni már semmi kedvem nem volt, úgy tömnek minket, mint valami libát, úgyhogy néha nem baj, ha egy-két étkezés kimarad... Már csak két nap van a hétből, szombaton pedig utazunk a belgákkal Koppenhágába!:)

Fanø és Blåvand

Vasárnap azt csinálhattunk, amit csak akartunk, így aztán elmentem 7 némettel Fanø szigetére. Igazából sok tervünk nem volt, hogy mit is csinálhatnánk ott, így aztán csak sétáltunk és nézelődtünk, aztán pedig kimentünk a strandra, hogy megállapítsuk, hogy bármennyire is tudjuk a nyelvet, bármennyi sütit is eszünk és bármennyi kávét is iszunk, mégsem válhatunk igazi dánokká, mert amíg ők egy szál gatyában építették a homokvárat, mi kabátban, hosszú nadrágban, mezítláb sétáltunk a vízben:). Anne nem volt túl messze a helyszíntől, mivel a komp Esbjergből indul a szigetre, így aztán útközben csatlakozott hozzánk, aztán pedig elbúcsúztunk a németektől és átruccantunk Blåvandre (kb. 30 km). Mint kiderült, most épp renoválják a házukat, így aztán kiköltöztek ide, a nyaralóba, ami mellesleg majdnem akkora, mint a normál ház:). Este aztán Anne hazahozott kocsival, de a sötétben elég nehéz volt megtalálni Askovt, főleg hogy kb. egy tábla sem volt, ami jelezte volna, hogy merre kell menni. Elkószáltunk egy kicsit, aztán azért nagy nehezen megtaláltuk a sulit. A kalandtúra után szerencsésen haza is ért, úgyhogy happy end. Ma pedig elkezdtük az irodalomórákat. Már most az egyetemen érzem magam... Ez a modern művészet nemcsak a képek területén nem tetszik, de semmilyen szinten. Tehát amikor a tanárunknak most fog megjelenni az "Angelina feneke" című könyve, amit az ihletett, hogy álmában megfogta Angelina Jolie fenekét... hát gyerekek, azért én ilynekor piszkosul nem ebbe a világba valónak érzem magam. De ez még nem is a legrosszabb része az órának, de amikor a könyvében arról olvasunk, hogy a tanár a próza fogalmának magyarázása közben 2 perc alatt eljut a növénytől addig, hogy erekciója van a táblánál a hátsó sorban lévő kóreai csaj miatt... no itt akadtam ki, hogy őszinte legyek:). Holnaptól egy idős néni tartja az órát, így aztán sikerült összekaparnom magam és megtartani a véleményemet a fickóról. Nem igazán volt kedvem sorbaállni az aláírásáért...

Kolding

Ma kicsit tovább aludhattunk (elvégre hétvége van), de ez nem segített sokat a fáradt tekintetek leküzdésében:). A tanárok bemutatták délelőtt a jövő heti programokat, hogy miből lehet választani és érdekes módon a dán irodalmat választottam, ahol csak 5-en leszünk. Pedig azt hittem, hogy mindenki majd oda akar jönni és nem. De ez nem baj, sőt, nagyon örülök, hogy csak kevesen vagyunk, úgy tudunk többet beszélni és gyakorolni. Délután pedig megint utaztunk. Most épp Koldingba. Először egy régi kastélyt néztünk meg, ahol volt sok kiállítás is, meg denevéreket is láttunk! Merthogy régi az épület eléggé, így aztán néha előfordul egy-kettő. Az egyik őrsrác mondta, hogy ma már 5-öt kergetett ki:). Vicces volt a helyzet, csak néha olyan közel repültek hozzánk, hogy komolyan azt hittem nekem jönnek. Node sebaj. Viszont a modern művészet nekem még mindig sok. A kastély után ugyanis egy designmúzeumba mentünk. No hát mit ne mondjak, vannak jó ötletek, de elég kevés. A legtöbb cucc használhatatlan kacat, amit ki lehet állítani. De minek vegyek olyan széket, amire nem lehet ráülni??? No mindegy, ez az én és a modern művészet kapcsolata, amely valószínűleg a jövőben sem fog javulni. Egyébként jó nap volt. Ja és találkoztunk egy orosz lánnyal, aki 10 éve lakik Dániában és marhára örült, amikor elmondtam neki azt a három mondatot oroszul, amit tudok:D. Tényleg olyan őszinte mosoly volt az arcán, hogy végre valaki meg tud szólalni az ő nyelvén, hogy már csak ezért megérte egy évet rászánni erre a három mondatra:). Este a zenetanár koncertezett nekünk, aztán meg még van egy kis traccsparty. Aztán alvás. Holnap meg Fanøre megyünk a németekkel, ha minden igaz (szabad program van).

Már megint Legoland:)

Péntek délután ellátogattunk Legolandbe, mert fél 6-tól ingyen lehet bemenni és 6-ig még nyitva van a vidámparkos rész, úgyhogy még három helyre eljutottunk zárás előtt. Utána persze még 2 óránk volt nézelődni, meg vacsorázni, úgyhogy nagyon jól telt a nap. Hazafelé még csináltunk egy kis gyalogtúrát a környékbeli dűnéknél és néztük a naplementét, aztán pedig megünnepeltük az egyik olasz lány (Silvia) születésnapját (29). Kapott egy dán szótárt és egy dán DVD-t (csak stílusosan:)). Nagyon örült és meg volt lepve, mert nem számított ajándékokra. A konklúzió persze az, hogy már megint későn mentünk aludni:). Egyébként ma mentek haza azok az idősebb emberkék, akiknek annyi idejük meg pénzük van, hogy már nem tudják mit csináljanak vele, ezért aztán eljöttek ide a højskoleba bridzset tanulni! Itt voltak egy hétig és tulajdonképp az volt a lényeg, hogy új emberekkel találkozzanak és tanuljanak egy-két kártyatrükköt. Szerintem egyébként marha jó ötlet:). Volt köztük két néni, akik kifejezetten kedvesek és érdeklődőek voltak. Ezt úgy kell érteni, hogy konkrétan letámadtak, hogy: ó, hát én is külföldi vagyok és honnan jöttem, ó Magyarországról, ó az ő unokatesójuk férje is magyar, a "Lázlo", de hát hogy ő mennyire nem tud dánul, pedig már vagy 60 éve kinn él, de mégse értik, hogy mit mond, bezzeg nekem meg szinte nincs is akcentusom, milyen ügyes-aranyos lány vagyok én, és hogy ők mennyire örülnek, hogy itt vagyok és... No szóval a lényeg, hogy mindig amikor találkoztunk nagy mosollyal fogadtak és már barátnőjüknek hívtak, meg ölelgettek, meg mittudomén, szóval tényleg viccesek voltak:D. De mivel mostmár új hét kezdődik, ezért ők elmennek, a 14-15 éves korosztály (efterskole - áltsuli utáni egy év, amikor fölkészítik a gyerekeket a gimire) pedig jött, úgyhogy nem unatkozunk.

Ribe

Csütörtök. Rögtön ebéd után jött értünk a busz és elvitt minket Ribébe. Erről a városkáról azt kell tudni, hogy Dánia legrégebbi települése, még a vikingek alapították. Nem véletlen tehát, hogy túránkat a Viking Center körbejárásával kezdtük. Volt egy idegenvezetőnk, aki bemutatta a dolgokat és végig egyes szám első személyben beszélt, mintha ő is viking lenne:). Egyébként az összes ember be van öltözve és vannak kis sátraik, ahol különböző mesterségeket űznek, meg van csomó istálló tele marhákkal:), kecskékkel és lovakkal. Jó pénzért persze itt is megtanulhatod a kötélkészítés mesterségét, meg csekély 40.000 Ft-ért már olyan nyakláncot kapsz, hogy eldobod az agyad, de én valamilyen furcsa oknál fogva mégis úgy gondoltam, hogy tán megelégszem a látvánnyal is... A szokásos kávé és süti után a templom következett. Gyönyörű régi épület, kis vicces figurákkal, meg egy (és itt tessék megkapaszkodni) modern oltár-résszel. Nos igen. Én elhiszem, hogy a modern művészet nagyon szép meg jó, de én 5 évesen szebben rajzoltam, mint az a fickó, aki a mozaikokat készítette... Tudom, hogy nem a szépség a lényeg, hanem a mondandó, de ez még nem jelenti azt, hogy a küllemre akkor már egyáltalán nem kell adni. No mindegy, saját vélemény, van akinek nagyon tetszett, én viszont csak a színekkel voltam megelégedve. Hát nem vagyunk egyformák. A templomnézés után viszont jött egy körtúra a városkában, így aztán megtudtuk, hogy innen származik egy fotóművész, akit Roosevelt Amerika leghasznosabb polgárának nevezett (a szegénynegyedekről készített képeket, amellyel felhívta az emberek figyelmét a nyomorgókra és bebizonyította, hogy még az USA sem tökéletes). Este, mikor hazaértünk, eljöttek értünk különböző askovi családok és elvittek minket magukhoz. Főként idős házaspárokról van szó, akik szabadidejükben szeretnek különböző emberekkel, kultúrákkal megismerkedni, így aztán minden évben fogadnak néhány külföldit egy-egy estére. Így aztán kaptunk sütit, teát, sőt, végre életemben először megkóstolhattam a "rødgrød med fløde"-t (ez ilyen piros bogyóból készült lekvárszerűség, tejszínnel, de nagyon finom). Sokat beszélgettünk, megtudtuk, hogy a fickó énekelt Veronában egy több, mint 700 tagú nemzetközi kórusban, ahol Pavarotti volt a szólista! Szóval nem semmi arcokkal találkozik az ember:).

Átlagnap

Ma megint egy átlagnapunk volt. Nem mentünk Ribébe, elnéztem, majd holnap. Igazából megismételtük a tegnapi napot, azt kivéve, hogy most nem aludtam végig a délutánt:). Tegnap hajnali 4-ig fönn voltam, németet fordítottam. A "béltraktus" meg a "proctológia" szavaknál kicsit kiakadtam, de azért sikerült. Ma átnézettem a németekkel és nyilván kiderült, hogy azért vannak hibák, főleg az ilyen kiszótárazott szavaknál, de azért nem lett rossz. Közben kiderítettem, hogy vasárnap szabadnapunk lesz, így aztán remélem tudok találkozni a dán barátnéimmel. Mára szerintem ennyi, majd holnap többet tudok mesélni.

Az első tanítási nap

Először azt a címet akartam adni a bejegyzésnek, hogy kedd, mert egyébként marhára nem tudom, hogy mikor milyen nap van:). Tegnap írtunk egy tesztet, aminek alapján 4 csoportba lettünk osztva. Én a 8 némettel, meg a finnel, a svéddel és a luxemburgival a legjobb csoportba kerültem. Nos hát azért 2 év tanulás, meg fél év Dánia után azért ezt így el is vártam magamtól, hogy őszinte legyek:). Az óránk ma meglepően jó volt. Tényleg a mi szintünknek megfelelő feladatokat kaptunk és nagyon odafigyelnek rá, hogy teljesüljenek a kívánságaink, elvárásaink, így aztán gyakoroljuk a kiejtést is, de a nyelvtant is. Abszolút meg vagyok elégedve. Ami az egyéb programokat illeti, tegnap elsétáltunk Vejenbe (a nagybetűs város!, merthogy most Askovban vagyunk, ami egy kis falu), szétnéztünk kicsit, bementünk egy nagyon szép múzeumba, meg elbóklásztunk a kirakatoknál. Este pedig be lettünk osztva 5 csoportba és különböző Andersen meséket kellett eljátszanunk. Eleinte mindenki kicsit szkeptikus volt, ennek ellenére annyira jók lettek az előadások, hogy én csak néztem. A mi mesénk a disznópásztor volt, ahol én játszottam a kevély hercegnőt, aki aztán pórul jár és mindenki rajta röhög. Nekem való szerep:). De legalább jó lett a hangulat. Az ez után következő film (Olasz kezdőknek) jó volt ugyan, csak kicsit későn lett vége, így aztán már senkit nem kellett ringatni:). Nem véletlen hogy ma délután aludtam vagy 5 órát, így aztán lemaradtam egy előadásról meg a vacsiról. Sebaj, az esti művészeti beszámolón már ott voltam és ez a fontos, mégpedig azért, mert az a nő tartotta, aki szeptembertől Magyarországra jön lektorkodni az ELTE-re. Egyszóval ő lesz a tanárom. Véletlenek márpedig nincsenek. (Igyekeztem bebiztosítani magamnak az 5-öst;).) Holnap pedig ha jól emlékszem Ribébe megyünk, ahol egy nagyon jó kis viking múzeum van...To be continued:)

Visszatérés

A nagy visszatérés megtörtént Dániába. Augusztus 9-én, vagyis ma elindultam otthonról Anne barátnőmmel, aki egy hetet nálam töltött és együtt repültünk el Koppenhágába. A gépen ült volna köztünk valaki, de megkérdeztem, hogy nem cserélhetnénk-e helyet. Kiderült, hogy még örül is a dolognak, mert legalább így a felesége mellé ülhet:). Így aztán mindenkinek jó megoldást sikerült találnunk. A vonatozást végigaludtam, úgyhogy már megint nem láttam a Storebelt fölötti hidat. Viszont mikor megérkeztem, rögtön találkoztam a többiekkel, így aztán nem volt gond eljutni a suliba. De hogy ez mekkora meglepes ez a hoejskole! Hatalmas! 5 percbe telik eljutnom a szobámtól a menzáig! Ez persze nem tűnik olyan durvának, de ha naponta 25-ször rohangálsz oda-vissza, akkor egy idő után idegesítő tud lenni. És nagyon jól néz ki, fantasztikus maga az épület és van sok kis ház (mi azokban lakunk), meg nagy kert, meg minden, amit akarunk:). Az emberek meg hát kész. Német a szobatársam (igazából bolgár, de 6 éve nem ott lakik), meg van még vagy 10 másik német is, van angol, 5 olasz, két francia, akik közül a srác meglepően jól tud angolul, egy kanadai csaj, két japán, 4 spanyol, egy finn, egy luxemburgi, két belga, akikkel már most annyira jóban lettem, hogy meghívtak jövő nyárra:), két holland, stb. Szóval jónak ígérkezik a dolog:)