Ribe

Csütörtök. Rögtön ebéd után jött értünk a busz és elvitt minket Ribébe. Erről a városkáról azt kell tudni, hogy Dánia legrégebbi települése, még a vikingek alapították. Nem véletlen tehát, hogy túránkat a Viking Center körbejárásával kezdtük. Volt egy idegenvezetőnk, aki bemutatta a dolgokat és végig egyes szám első személyben beszélt, mintha ő is viking lenne:). Egyébként az összes ember be van öltözve és vannak kis sátraik, ahol különböző mesterségeket űznek, meg van csomó istálló tele marhákkal:), kecskékkel és lovakkal. Jó pénzért persze itt is megtanulhatod a kötélkészítés mesterségét, meg csekély 40.000 Ft-ért már olyan nyakláncot kapsz, hogy eldobod az agyad, de én valamilyen furcsa oknál fogva mégis úgy gondoltam, hogy tán megelégszem a látvánnyal is... A szokásos kávé és süti után a templom következett. Gyönyörű régi épület, kis vicces figurákkal, meg egy (és itt tessék megkapaszkodni) modern oltár-résszel. Nos igen. Én elhiszem, hogy a modern művészet nagyon szép meg jó, de én 5 évesen szebben rajzoltam, mint az a fickó, aki a mozaikokat készítette... Tudom, hogy nem a szépség a lényeg, hanem a mondandó, de ez még nem jelenti azt, hogy a küllemre akkor már egyáltalán nem kell adni. No mindegy, saját vélemény, van akinek nagyon tetszett, én viszont csak a színekkel voltam megelégedve. Hát nem vagyunk egyformák. A templomnézés után viszont jött egy körtúra a városkában, így aztán megtudtuk, hogy innen származik egy fotóművész, akit Roosevelt Amerika leghasznosabb polgárának nevezett (a szegénynegyedekről készített képeket, amellyel felhívta az emberek figyelmét a nyomorgókra és bebizonyította, hogy még az USA sem tökéletes). Este, mikor hazaértünk, eljöttek értünk különböző askovi családok és elvittek minket magukhoz. Főként idős házaspárokról van szó, akik szabadidejükben szeretnek különböző emberekkel, kultúrákkal megismerkedni, így aztán minden évben fogadnak néhány külföldit egy-egy estére. Így aztán kaptunk sütit, teát, sőt, végre életemben először megkóstolhattam a "rødgrød med fløde"-t (ez ilyen piros bogyóból készült lekvárszerűség, tejszínnel, de nagyon finom). Sokat beszélgettünk, megtudtuk, hogy a fickó énekelt Veronában egy több, mint 700 tagú nemzetközi kórusban, ahol Pavarotti volt a szólista! Szóval nem semmi arcokkal találkozik az ember:).