Visszatérés

A nagy visszatérés megtörtént Dániába. Augusztus 9-én, vagyis ma elindultam otthonról Anne barátnőmmel, aki egy hetet nálam töltött és együtt repültünk el Koppenhágába. A gépen ült volna köztünk valaki, de megkérdeztem, hogy nem cserélhetnénk-e helyet. Kiderült, hogy még örül is a dolognak, mert legalább így a felesége mellé ülhet:). Így aztán mindenkinek jó megoldást sikerült találnunk. A vonatozást végigaludtam, úgyhogy már megint nem láttam a Storebelt fölötti hidat. Viszont mikor megérkeztem, rögtön találkoztam a többiekkel, így aztán nem volt gond eljutni a suliba. De hogy ez mekkora meglepes ez a hoejskole! Hatalmas! 5 percbe telik eljutnom a szobámtól a menzáig! Ez persze nem tűnik olyan durvának, de ha naponta 25-ször rohangálsz oda-vissza, akkor egy idő után idegesítő tud lenni. És nagyon jól néz ki, fantasztikus maga az épület és van sok kis ház (mi azokban lakunk), meg nagy kert, meg minden, amit akarunk:). Az emberek meg hát kész. Német a szobatársam (igazából bolgár, de 6 éve nem ott lakik), meg van még vagy 10 másik német is, van angol, 5 olasz, két francia, akik közül a srác meglepően jól tud angolul, egy kanadai csaj, két japán, 4 spanyol, egy finn, egy luxemburgi, két belga, akikkel már most annyira jóban lettem, hogy meghívtak jövő nyárra:), két holland, stb. Szóval jónak ígérkezik a dolog:)