Fanø és Blåvand

Vasárnap azt csinálhattunk, amit csak akartunk, így aztán elmentem 7 némettel Fanø szigetére. Igazából sok tervünk nem volt, hogy mit is csinálhatnánk ott, így aztán csak sétáltunk és nézelődtünk, aztán pedig kimentünk a strandra, hogy megállapítsuk, hogy bármennyire is tudjuk a nyelvet, bármennyi sütit is eszünk és bármennyi kávét is iszunk, mégsem válhatunk igazi dánokká, mert amíg ők egy szál gatyában építették a homokvárat, mi kabátban, hosszú nadrágban, mezítláb sétáltunk a vízben:). Anne nem volt túl messze a helyszíntől, mivel a komp Esbjergből indul a szigetre, így aztán útközben csatlakozott hozzánk, aztán pedig elbúcsúztunk a németektől és átruccantunk Blåvandre (kb. 30 km). Mint kiderült, most épp renoválják a házukat, így aztán kiköltöztek ide, a nyaralóba, ami mellesleg majdnem akkora, mint a normál ház:). Este aztán Anne hazahozott kocsival, de a sötétben elég nehéz volt megtalálni Askovt, főleg hogy kb. egy tábla sem volt, ami jelezte volna, hogy merre kell menni. Elkószáltunk egy kicsit, aztán azért nagy nehezen megtaláltuk a sulit. A kalandtúra után szerencsésen haza is ért, úgyhogy happy end. Ma pedig elkezdtük az irodalomórákat. Már most az egyetemen érzem magam... Ez a modern művészet nemcsak a képek területén nem tetszik, de semmilyen szinten. Tehát amikor a tanárunknak most fog megjelenni az "Angelina feneke" című könyve, amit az ihletett, hogy álmában megfogta Angelina Jolie fenekét... hát gyerekek, azért én ilynekor piszkosul nem ebbe a világba valónak érzem magam. De ez még nem is a legrosszabb része az órának, de amikor a könyvében arról olvasunk, hogy a tanár a próza fogalmának magyarázása közben 2 perc alatt eljut a növénytől addig, hogy erekciója van a táblánál a hátsó sorban lévő kóreai csaj miatt... no itt akadtam ki, hogy őszinte legyek:). Holnaptól egy idős néni tartja az órát, így aztán sikerült összekaparnom magam és megtartani a véleményemet a fickóról. Nem igazán volt kedvem sorbaállni az aláírásáért...