Garfield

"Utálom a hétfőt.":) De azért fogjuk rá, hogy nem volt olyan rossz. Reggel azzal kezdtük, hogy kinn játszottunk, aminek az lett az eredménye, hogy tiszta sár lett mindenem. Nem öltöztem át, mert közvetlenül ez után mentünk kenuzni, ahol szintén szedtem magamra egy kis koszt, szóval úgy jöttem vissza az ebédre, mint valami iszapszörny:). Jól meg lettünk dolgoztatva, mert szlalomozni kellett a híd lábai között, meg közel menni a nádashoz, meg ilyenek. Szóval jól elfáradtunk, erre délután nem volt Finn, az úszómesterünk, hanem helyette a nővel voltunk (akit nem tudom hogy hívnak, de kemény edzéseket tart). Először köveket kellett gyűjtenünk búvárkodással, aztán meg úszni 30 percet folyamatosan. Az volt a jó, hogy mi választhattuk meg, hogy milyen stílusban és váltogathattuk is. Így sikerült összehoznom 950 m-t, ami azért jó, mert otthon általában 40 perc alatt szoktam a 800-at. Nyilván akkor nem nézem annyira az időt, mint most. Ez azért mégiscsak felmérés vagy mi. De persze ezzel még nem ért véget az óra, mert fogócskáztunk is egyet. Ezek után nem csoda, hogy belealudtam a pink panther-nézésbe:). Igaz, hogy csak 10 percre sikerült elszundítani, de az pont elég volt, hogy kipihenjem a nap fáradalmait. Ja és a nap poénja! Az U-landosok (akik majd nyáron utaznak Ghánába) elhatározták, hogy most 3 napig nem esznek, hogy megfigyelhessék saját magukon, hogy mit is jelent az éhezés. Ez eddig ok, csak annyira fölfújták a dolgot és sajnáltatják magukat (nem mindenki), hogy az már fáj. Reggel 9 körül az egyik csaj, aki nem tartozik a csoportjukba, megkérdezte Sarat, hogy 'jaj, tényleg, te nem reggeliztél, hogy birod?' - akkorát nevettem, de csak magamban, mert mellettem álltak. Én szinte sose reggeliztem eddig és semmi bajom nincs. Sara válasza pedig ez volt: 'egész jól'. No kész. Ebédnél meg odajött kamerával, hogy lefilmezze, hogy mi eszünk, miközben tudjuk, hogy ők meg nem. Meg csináltak blogot, amire fölírják a tapasztalataikat is. Ez az egész igazából tök jó lenne, ha nem kellene állandóan erről beszélni:).