Fejlemények

No hát ez a hét sem indult unalmasnak... Andersnek egy hétig pihentetnie kell a lábát, ugyanis az egyszerű vízhólyagnak indult sebesüléséből olyan fertőzés lett, hogy a vádlija közepéig kékes-zöldes-sárgás-fekete lett a lába! Nagyon brutálisan nézett ki, kapott tetanuszt, meg kötést. Szegény srácnak ez a pár nap kész börtön lesz (tipikus örökmozgó típus). Hétfő este pedig kijött Mariának a depressziója (ez TÉNYLEG egy BETEGSÉG, akárki akármit gondol), de még az a jó, hogy megtanulta kezelni a dolgot, ezért fölhívta Annat, aki rögtön a segítségére sietett és a stégen talált rá összegömbölyödve, zokogva. Hát mit ne mondjak, eléggé megijedtünk. Ezek után nem csoda, hogy kedd este vagy egy órás keresgélés és idegeskedés után kitört Annaből a sírás, amikor ránk talált a biliárdteremben (én "vigyáztam" Mariára - tulajdonképp csak beszélgettünk, meg játszottunk, csak mivel egyikünknél sem volt telefon és egy sötét helyen üldögéltünk, ezért habár láttam többször is elsuhanni egy piros hajat az ajtó előtt, nem szóltam, mert nem tudtam, hogy minket keres). De hogy valami pozitívat is mondjak, május 5-én lesz a dán vizsgám a nyelvsuliban, ugyanis kiharcoltuk Lukasszal, hogy elmehessünk tesztet írni. Ez azért jó, mert ha sikerül, akkor kapok róla papírt. Ez olyasmi mint a nyelvvizsga, de nem helyettesíti, mindenesetre jó gyakorlás, meg visszajelzés. Ezen kívül pedig benne leszünk a nyelviskola újságjában, mert díszpintyek vagyunk. Ez annyit takar, hogy normál esetben nem szokott tanár jönni a højskoléba, ezért mi most érdekesek vagyunk:). Ja és még valami. Hétvégén meglátogatjuk Mariát Viborgban! Ez azért is jelentős esmény, mert ez Kecskemét testvérvárosa, ráadásul májusban valószínűleg itt lesz a kézilabdadöntő, ahol a dánok győr ellen játszanak! Ott a helyünk Szabival - már elkezdtük szervezni a dolgot, szóval elképzelhető, hogy ott fogjuk lebegtetni a magyar zászlót a stadionban és együtt zengni a tömeggel, hogy HAJRÁ MAGYAROK!:)