Péntek, partytime:) Délelőtt semmi dolgunk nem volt (mármint a basic danish csoportnak, mert Maren nem volt itt, így elmaradt a dán óránk), délután viszont a "musik klasse"-szal összehoztuk az Englishman in New York-ot. Nagyon jól hangzik és az, hogy mindenki játszik valami hangszeren és közösen zenélünk, hát ezt nem lehet leírni:) Nyilván akinek van bandája vagy ilyesmi az ismeri az érzést, de én még sose csináltam ilyet és most tényleg olyan, mintha saját zenekarom lenne:) Szóval jó volt. Az este meg hát pfff... Először ilyen "tehetségek bemutatkozása" volt, vagyis ha valaki elő akart adni valamit, akkor előadta. Nagyon vicces volt az egész, főleg a tanárok miatt. Minden marhaságban benne vannak és abszolút polihisztorok. Mindegyik játszik legalább két hangszeren, énekelni is tudnak, de sportokat is tanítanak meg filozófiát, szociológiát, pszichológiát, teológiát meg amit akarunk. És ennek ellenére nagyon szerények. Amikor megdicsértem őket, csak az volt a válasz, hogy ááá, nem tudunk zenélni, csak próbálkozunk:). No hát döntse el mindenki, hogy szerinte tudnak-e zenélni:
A félreértések elkerülése végett még egyszer leszögezném: igen, ezek a tanáraim és dánul énekelnek:) A szám egyébként valami olyasmiről szólt, hogy ha kilépsz a fiatalságból és felnősz, akkor már nem fordulhatsz vissza. Vagy legalábbis valami hasonló:P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése