Sok-sok-sok dolog:)

Az utóbbi két napban nem volt időm írni, annyi minden történt. Kedden lementünk egy kis jam-re (Anna, Maria és én) és egész jól sikerült. Dán népzenét játszottunk, aminek 6/8-os üteme van (ez elég nehéz). Ezek után a változatosság kedvéért filmet szerettünk volna nézni Gerdával és Szabival, de alig kezdtük el, bekopogott Silvia, hogy Szabi nem tudja-e, hogy mi van a kanapéval, mert ott ült két órát és azóta mindene viszket. (Hozzá kell tenni, hogy Silvia nem tudta, hogy mi is ott vagyunk, ezért Gerda szerint ez csak egy ürügy volt, hogy bekopoghasson.) No innentől fogva nem néztünk filmet, hanem beszélgettünk kb. 3-ig, aminek az lett a vége, hogy ott aludtunk el a földön a matracokon:). Reggel kicsit nehezen ment a fölkelés, de a musik óra alatt gyorsan fölébredtem, ugyanis befejeztük az Englishman in New Yorkot (tettünk bele jazzes részt, meg szólókat is, szóval nagyon jól hangzik:)). Délután pedig végre megvolt az első shopping-program. Másfél óra alatt megjártuk az utat oda-vissza a Kvickly nevű boltig (igen angolosok, lehet szörnyűlködni:P). Én csak egy csokit vettem, mert az már nagyon hiányzott, de ez is majdnem 600 Ft-omba került (mars méretű csokiról van szó!). Iszonyat drága minden, a dánok meg ájuldoznak, hogy ez milyen olcsó, meg az milyen olcsó - hát igen, ha én is heti háromszori mosogatással 400.000 Ft-ot keresnék havonta, akkor nekem is minden olcsóbbnak tűnne... 6 körül pedig minden csoport elment a tanárának a lakására és ott vacsorázott. Mi Maren-hoz (Máán:)) mentünk. Egy kis faluban lakik, Silkeborgtól kb. 10 km-re, szóval nem volt hosszú az út, viszont eléggé érdekes. Ulrik ugyanis megkérdezte, hogy otthon lesz-e Maren férje (merthogy van egy kisfia, azt tudjuk). És erre jött a számomra kicsit megdöbbentő válasz, hogy otthon lesz, de nem férje van, hanem felesége és Karennek hívják. 10 másodperces dermedt csönd után Ulrik gyorsan bocsánatot kért, de Maren már megszokta a reakciókat. Szóval a lényeg, hogy ők ketten leszbikusok és házasok és van egy gyerekük, Johan (nem adoptálták, hanem az egyikük szülte mesterséges megtermékenyítéssel). Iszonyat aranyos kissrác és (mivel a gyerekeknél teljesen mindegy, hogy milyen nyelven beszélsz,) nagyon megszeretett, mert játszottam vele:) Karen is nagyon szimpatikus egyébként, szóval tényleg olyanok, mint egy normál család... Vacsi után játszottunk. Elég vicces volt, mert az volt a kérdés, hogy a Hg minek a vegyjele. No hát pesze tudtam, hogy a higanynak, de hát ez hogy van dánul? Mivel angolul sem ment, így körbemagyaráztam, hogy az az anyag, ami a hőmérőben van:) Jót nevettem, amikor elmondták, hogy ez dánul kviksølv:D Még csak a közelében sincs a higanynak:) Elég későn értünk haza és fáradtak is voltunk, meg hideg is volt, szóval a kintalvásból (merthogy kint szerettünk volna aludni egy kis faházban) nem lett semmi. Viszont mivel Szabi még nem volt otthon, eldöntöttük (Gerda, Søren meg én), hogy meglepjük. Telipakoltuk a szobáját matraccal, kipakoltuk a névkártyáinkat az ajtó mellé, leoltottuk a lámpát és magunkra zártuk az ajtót. Nemsokára megérkezett Szabi. Látta a neveket, de azt nem gondolta volna, hogy bent vagyunk a szobában, mivel zárva volt az ajtó:) Jól meglepődött, de azért örült nekünk. A fölkelés természetesen megint nem ment könnyen. Kb. ebédre sikerült életet lehelnem saját magamba, de mivel most kezdődik a röpi, így a nap további részében már ébren leszek...