Ezen a héten eljött hozzánk vendégségbe egy idős zeneprofesszor Amerikából. Azért van itt, hogy tanulmányozza a dán oktatási módszereket. Nagyon kedves és türelmes ember, ma előadást is tartott a zenéről. Volt egy nagyon jó mondata, amelyben a megfigyeléseit fejtette ki. Nem tudom szó szerint idézni, de a lényeg az, hogy szerinte Amerikában a diákoknak azt tanítják, hogyan kell túlélni, itt pedig azt, hogyan kell élni. Nos azok alapján, amiket Kata és Bori blogjában olvasok (hozzátéve a saját itteni tapasztalataimat), azt kell hogy mondjam, igaza van. Itt nem aládtolják a dolgokat, hogy tessék itt van készen minden, de még csak meg sem mutatják, hogy mit hogyan csinálj, hanem csak rávezetnek, hogy erre indulj el, bízz magadban és meg fogod tudni találni a jó megoldást. Nem kezelnek dedósként, nem rágnak szájba mindent, de ha kérdésed van, nem néznek le, hogy jaj még ezt sem tudod, hanem minden irónia és gúny nélkül, kedvesen elmagyarázzák és örülnek, hogy segíthettek. A bácsi egyébként (John) tanított Biloitban is, ahol most az EC 3 fős delegációja tartózkodik. Nagyon felvillanyozódott, amikor mondtam, hogy ismerőseim tanulnak náluk zenét:) Sajnos nem volt még időm többet beszélgetni vele, de nagyon érdekes fazon, úgyhogy ha legközelebb alkalmam nyílik rá, akkor kifaggatom, mert nehogy már pont az amerikai titkosügynök (,aki nem is rejti véka alá, hogy információgyűjtés céljából tartózkodik Dániában) maradjon ki Zsiráf ügynök jelentéséből:)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése