Hát immáron nagyon közelgünk a jólét végéhez, már csak 2 hét és már mennem is kell haza. Viszont még tuti, hogy vissza fogok jönni, mert nem láttam Koppenhágát! Milyen már, hogy itt élek egy fél évet és nem látom a fővárost! Ha másért nem is, de ezért vissza kell jönni:). Azért sopánkodok itt ennyire, mert csak a music klass és a kunst maradtak itthon kedd-szerdán. A többiek a friluft (outdoor life) kivételével, akik két napos kajaktúrára mentek, elutaztak Koppenhágába. Mi meg csak hogy csináljunk valamit, átruccantunk Århusba. Itt már voltam vagy 4-szer, szóval már egész otthonosan mozgok a városban:). Meglátogattuk Mariannet (az egyik zenetanárunkat, aki egyébként most megkért, hogy segítsek neki hétfőn, mert vizsgázik), meg elmentünk egy jazz-koncertre. Szerdán meg elkezdtük fölvenni a számainkat a musiccal, mert még így se biztos, hogy mind a 3-ra jut idő. Először szörnyen hamisan énekeltem, de csak azért, mert semmi hangszer nem volt, csak dob. Úgy meg hát elég nehéz eltalálni a kezdőhangot. Ma szerencsére újravettük és most már rámondhatom, hogy hibátlan:). Apropó zene. Tegnap néztük az Eurovision-nek az elődöntőjét. Ilyen jó elődöntő szerintem az utóbbi 3-5 évben nem volt. No persze vannak kivételek. Pl. nem tudtam, hogy ki fog szerepelni Magyarország szineiben, de izgatottan vártam és már előre tapsoltunk a dánokkal, hogy na majd most jönnek a magyarok. Erre valami Zoli Ádokot nyomnak be, aki a mellett, hogy angolul énekel, egy annyira 12 egy tucat számot választott, hogy már az első pillanatban az arcomra fagyott a mosoly és megállapítottam, hogy ok emberek, idén se jutunk be. Szombaton viszont együtt szurkolhatunk az észteknek Gerdával. A dánoknak csak azért nem, mert ők is csodaként élték meg, hogy bejutottak (szintén tucat-szám). De ami ennél sokkal fontosabb program szombatra, hogy nézni kell a kézilabdameccset! "Az ETO-nak győzni kell, az ETO-nál nincs jobb csapat!":)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése