Midtjysk Folkemusikfestival

Miután tegnap este úgy kb. 10-en bementünk a városba, hogy megnézzük a Közép-jyllandi Népzenei Fesztivált, elszomorodtam. Most már nemcsak sejtem, hanem tudom, hogy pályát tévesztettem! Dániába kellett volna jönnöm zenét tanulni!:) (Ha pedig a zenéből nem tudtam volna megélni, akkor elmentem volna tolmácsnak.) Annyira jó volt az este, hogy valami hihetetlen. 4 órás műsort adott 3 zenekar és olyan hangulatot csináltak, hogy őrület. Fantasztikusan tudnak zenélni és annyira lazán és vidáman. Tényleg nagy élmény volt. Csináltam egy-két felvételt, mert ezt képekkel nem lehet illusztrálni:) Az első zenekar, a BARDO, 6 csajból állt és mindegyik legalább két hangszeren játszott, az énekesnek pedig hátborzongatóan jó a hangja. Volt egy szám, amikor csak 3-an hülyéskedtek, de nagy sikert arattak vele:) Úgy döntöttem, hogy ezt osztom meg veletek:

Utánuk egy 3 fős fiúzenekar, az ALMOST IRISH következett: Rasmus (gitár, bendzsó - itt benjónak mondják:)), Alexander (furulya, gitár) és a 15 éves Lukas (hegedű). Először nehezemre esett elhinni, hogy testvérek, de olyan szeretettel néztek mindig egymásra, hogy tényleg lehet benne valami:) Ír zenét játszottak profi szinten. Volt egy dobos számuk is, no ott mindenki lélegzetvisszafojtva figyelt. Nehéz volt választani, hogy melyik felvételt tegyem föl a blogra, mert mindegyik jó, de végül is ez lett (tessék figyelni a furulyás srác ujjait!):

Az utolsó együttes, a BALTIC CROSSING, egy úgymond "összészaki" zenekar volt. 2 angollal, 2 finnel és egy dánnal. Nagyon jópofák voltak:) Sokat hülyéskedtek, meg szívatták egymást. Egyszer a gitáros srác megjegyezte, hogy nem tudnánk megoldani, hogy nem veszünk levegőt, mert így elhangolódnak a hangszerek:) Ő egyébként tuti hiperaktív. Nem tudott egy helyben megmaradni, állandóan lépkedett, járt keze-lába-feje:) No de jó hangulatot csináltak, a hegedűs sráccal pedig néha összenéztünk, akkor rámosolyogtam, ő meg mindig visszamosolygott. Ő volt a dán:) Az utolsó számukat választottam, mert ez talán a legjellemzőbb momentum, ráadásul itt már volt aki táncra perdült:

Egy mozgalmas nap

Csütörtök. Délelőtt fórum, mint mindig. Ilyenkor jön valami nagyon okos ember és elkezd magyarázni valamit a saját szemszögéből. Most egy filozófus volt. Jó dolgokat mondott, de annyira gyorsan beszélt, hogy a tolmács nem tudta követni és fordítani a dánul nem tudó külföldieknek. Nekem meg nagyon fárasztó volt, mert 10 perc koncentrálás után elfáradok és onnantól ha egyszer elvesztem a fonalat, nehéz újra fölvenni. Délután pedig Zsiráf ügynök bevetette magát és leadta a forródrótot a rendőrségnek. (Nagyon meg volt elégedve velem a nő, merthogy minden papírom rendben volt és még dánul is tudtam, így aztán azt mondta, hogy nemsokára megkapom a "guld kort"-ot - sárga kártya, tulajdonképp személyi.) Ezek után hősünk a könyvtárat vette célba, hogy beszerezze a főjelentés (diplomamunka:)) megírásához szükséges fonetika-könyveket. No ez vicces volt. Mivel még Zsizsinek nincs guld kortja, így lånekortot (olvasójegy) kapott és nagy nehezen lefoglalta a jelenleg más ügynökök tanulmányozása alatt álló iratokat (csak egy könyv volt benn, azt megkaptam, a többi ki van kölcsönözve, szóval majd írnak e-mailt). Az este pedig a szigorú megfigyelés alatt álló tagokkal krumplisütésre és kintalvásra került sor. Mivel se szarvas, se más nagytestű állat nem található Dániában, tolvajok meg nincsenek (csomó bicikli le sincs zárva, ami meg igen, a fölül Magyarországon már rég lelopták volna a vázat:P), így teljes biztonságban éreztük magunkat a kis faházban. Nem volt viszont szerencsém az italokkal, ugyanis sikerült nem észrevennem a pohár bort és ráülnöm:) Moshattam ki az összes cuccomat. Ezek meg persze kinevettek (igazából szerintem én nevettem a legjobbat magamon:)). Ettünk, beszélgettünk, aludtunk, Søren viszont valószínűleg fázott, mert mire fölébredtünk, már nem volt ott. Én abszolút jól éreztem magam a kölcsön kapott hálózsákban, ugyanis csak azt éreztem, hogy kívül hideg van, de azt nem, hogy mennyire. Szóval nem az éjszakával volt baj, hanem a fölkeléssel. 5 percbe tellett, mire összepakoltunk és beértünk a suliba, viszont nem találtam a kesztyűmet, úgyhogy vagy 2 percig tartottam a kezem a meleg víz (ok, ilyen nincs Dániában, szóval langyos víz) alatt, hogy fölolvadjanak az ujjaim:) Viszont egész nap friss voltam. Tartottam egy kiselőadást a magyarországi látnivalókról, aztán ebéd után új számot tanultunk musikon: Runaway. Egyre gyorsabban hozzuk össze a dolgokat, ami azt jelenti, hogy fejlődünk a közös zenélés terén. Este pedig népzenei fesztiválra megyünk a városba. Kb. 3000 Ft lenne a jegy, de a musikosok kaptak párat ingyen:P Ezt nem fogom kihagyni...

Dán style

Úgy érzem muszáj említést tennem a dán öltözködési stílusról. Vannak annyira jellemző dolgok, amiket tényleg szinte mindenkinél meg lehet figyelni. Kezdjük a srácokkal. Simán meg tudom mondani bármelyikről, hogy milyen színű alsógatyát vett föl aznap:) Úgy hordják ugyanis a nadrágot, mint a rapperek szokták, szóval az öv valahol a csípőjük alatt 3 cm-rel kezdődik. Annyira csodálkozom néha, hogy hogy nem esik le róluk? Viszont szinte állandóan pulcsiban vannak (és e mellé sokszor rövidnadrágban - no ilyenkor viccesen néznek ki:)). A cipő unisex, mindenki ugyanolyat hord - rövid szárú tornacipőt. Ezt variálják mindenféle színkombinációval és cipőfűzővel. A lányok vagy cicanaciban vannak, vagy pedig harisnyában. De ez nem az a kis vékony, hanem az a baromi vastag, golyóálló cucc:). És senkit, de tényleg senkit nem láttam haspólóban. Minden csajon legalább 2 réteg van és valamelyik tuti leér combközépig. De abszolút csinosak, szóval nem ilyen nagymamától megmaradt térdig érő ruhákat kell elképzelni:) És rendkívül egyszerűek, természetesek. A max smink, amit eddig láttam rajtuk, az szempillaspirál meg egy kis pirosító, de általában még ez se. A srácok sem igazán zselézik vagy állítgatják a hajukat. Szóval semmi extra, semmi mű dolog (szóval Boginak nem tetszene:P), de szerintem pont ettől jó:)

Rohan az idő...

Te jó ég! Már a harmadik hetemet töltöm Dániában, pedig még csak most jöttem:) Úgy mennek a napok, mintha nem is 24 órából állnának, hanem csak 12-ből. Hétvégenként mondjuk tényleg így van, mert akkor csak ebédre kelünk föl:P Hét közben viszont rengeteg a program, így néha levegőt venni sincs időnk. Viszont e miatt egyre jobban kezd összerázódni a csapat. Nagyon érdekes emberekkel találkozok és egy-egy beszélgetés során olyan dolgok derülnek ki, amiket legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna. Van pl. egy srác, Mathiasnak hívják (ebből is van több) és (szerintem) punk. Van két piercingje a szájától kb. 3-3 cm-re az arca kellős közepén. Ilyet még sose láttam. A ne ítélj elsőre dolog viszont vele is működik, mert teljesen normálisan el lehet beszélgetni vele. Lukas is érdekes fazon. Először azt hittem, hogy valami miatt nem kedvel, pedig csak nehezebben barátkozik. Tegnap este bejöttek Szabival a szobánkba és minden kérdezés nélkül leültek az ágyamra. Aztán mikor megjött Olga, Szabi elment vele, de Lukas maradt. El sem tudtam képzelni, hogy mit akar tőlem, hiszen előtte alig beszéltünk 2 szót. Kiderült, hogy Szabitól hallotta, hogy vallásos vagyok és mivel ő is az, ezért szeretett volna jobban megismerni és megtudni a véleményemet bizonyos dolgokról. Miután rájött, hogy velem németül is beszélhet, (egyébként sem szűkszavú, de ez után) folyt belőle a szó:) Láttam rajta, hogy jól esik neki végre valakivel az anyanyelvén beszélni. Vagy 2 órát beszélgettünk és úgy érzem sikerült belopnom magam a szívébe:) A másik meglepetés Olga volt. Eddig nem is tudtam, hogy már van egy közgazdász diplomája (23 éves). Szabi egy évvel fiatalabb nálam, Gerda nyáron jön Sziget-fesztiválra, Ann (ukrán lány) habár barbie babának néz ki, vele is el lehet beszélgetni, Astrid és Lukas lehet, hogy összejönnek,... egyszóval rengeteg meglepő dolgot derítettem ki a héten:) Jó tudni, hogy bár teljesen más kultúrával rendelkezünk, mégis lehetséges barátokat találni... (Ui: remélem gnuuu ügynök most már kielégítőnek találja a jelentést:))

Zsiráf ügynök jelenti...

Jelentem a küldetés rendben zajlik. Már majdnem minden ügynököt sikerült megfigyelés alá vonnom. Mivel mindenki a saját nyelvén tud a legtöbbet beszélni, így Lukashoz a némettel kellett közelítenem. Eddig teljes rejtély volt számomra, most már viszont kezd tisztulni a kép. Kár, hogy oroszul nem tanultam többet, akkor az ukrán ügynököket is érteném:) A leggyanúsabb elemeket (magyar, észt és egy magát Sørenként megnevező dán egyént) szigorú felügyelet alá vontam. Nem engedhető meg több baki, mivel eleinte kis nehézségeket okozott, hogy Zsiráf ügynöknek egyszerre kell 4 nyelven gondolkodnia, így a küldetés rövid időre válságba jutott, mostanra viszont gőzerővel vetette bele magát a feladatba. Az előző napok eseményei nem méltóak említésre, így ezt a részt kihagyjuk a jelentésből. Van viszont jó hír: Jan Erik ügynök megengedte, hogy Zsiráf felszálljon a bárkára és elmenjen a vándorokkal Norvégiába. A küldetés márciusban tehát újabb helyszínnel fog bővülni:) Stop.

Alufóliába' sült krumpli

Péntek este páran a külföldiek közül elhatároztuk, hogy (mivel a csütörtöki Chaplin elég volt,) nem megyünk a caféba bulizni, hanem tábortüzet gyújtunk, forralt borozunk és sütünk egy kis krumplit. Aedric is velünk tartott, így az iskola szabályainak megfelelően nem maradtunk tanári felügyelet nélkül, tehát minden rendben. Szabi lámpásokat gyújtott és a tanár úrral (csak poénból hívjuk így, mert kb. 3 éve még ő is ugyanitt volt diák) meggyújtották a tüzet. Olgáék énekeltek (a színvonal természetesen operába illő:P), utána pedig beszélgettünk és elmajszoltuk a parázson sült krumplit. Amikor bejöttünk, Ole (a politik klasse tanára) megjegyezte, hogy nem ártana fürdenünk egyet, mert iszonyatosan füstösek vagyunk:) Megfogadtuk a tanácsát, utána pedig nem kellett sok ringatás az alváshoz. Ma persze hajnalok hajnalán fél 12-kor föl is keltünk, ebéd után pedig 1 órán keresztül mostam és törölgettem a tányérokat, mert vagy 30 vendégünk van a suliban.

Chaplin

Amikor megjegyeztem Anne-nek, hogy itt egyfolytában csak buli van, csak ennyi volt a reakciója: "Velkommen i Danmark!":) Gondolom ebből már mindenki kitalálta, hogy a Chaplin egy bulizós hely. Kicsit szkeptikus voltam eleinte, mert nem igazán szeretem a discokat, de ez itt nem olyan, mint otthon. Csak személyivel engednek be és csak akkor, ha már elmúltál 18. 22-03-ig vannak nyitva és nem az van, hogy éjfélkor még senki nem táncol, hanem fél 11-kor már buli van:) A belépőnek olyan ára van (kb. 2000Ft + a ruhatár 750Ft) hogy abban benne van a sör is (majdnemhogy üdítőnek mondhatnám, annyira alacsony alkoholtartalmú), szóval azért nem kell külön fizetni. A zene pedig abszolút nem techno, meg tüc-tüc, hanem normál számok vannak, amikre lehet táncolni. Nincsenek idegesítő villogó fények, amiktől fél órán belül megvakulsz, hanem kellemes félhomály van és van hely félrevonulásra is, ahol lehet beszélgetni. Szóval ez a Chaplin (egyébként megkérdeztem a dánokat és azt mondták, hogy Dániában a legtöbb disco ilyen). Busszal mentünk odafelé, mert rossz volt az idő (majd' 700 Ft a buszjegy!!!), visszafele viszont gyalogoltunk, mert busz nincs, a taxi meg (legalábbis nekünk magyaroknak) drága. Fél óra séta alatt hazaértünk, szóval nem vészes. És hogy milyen volt a buli? Arról beszéljenek a képek:)

Sok-sok-sok dolog:)

Az utóbbi két napban nem volt időm írni, annyi minden történt. Kedden lementünk egy kis jam-re (Anna, Maria és én) és egész jól sikerült. Dán népzenét játszottunk, aminek 6/8-os üteme van (ez elég nehéz). Ezek után a változatosság kedvéért filmet szerettünk volna nézni Gerdával és Szabival, de alig kezdtük el, bekopogott Silvia, hogy Szabi nem tudja-e, hogy mi van a kanapéval, mert ott ült két órát és azóta mindene viszket. (Hozzá kell tenni, hogy Silvia nem tudta, hogy mi is ott vagyunk, ezért Gerda szerint ez csak egy ürügy volt, hogy bekopoghasson.) No innentől fogva nem néztünk filmet, hanem beszélgettünk kb. 3-ig, aminek az lett a vége, hogy ott aludtunk el a földön a matracokon:). Reggel kicsit nehezen ment a fölkelés, de a musik óra alatt gyorsan fölébredtem, ugyanis befejeztük az Englishman in New Yorkot (tettünk bele jazzes részt, meg szólókat is, szóval nagyon jól hangzik:)). Délután pedig végre megvolt az első shopping-program. Másfél óra alatt megjártuk az utat oda-vissza a Kvickly nevű boltig (igen angolosok, lehet szörnyűlködni:P). Én csak egy csokit vettem, mert az már nagyon hiányzott, de ez is majdnem 600 Ft-omba került (mars méretű csokiról van szó!). Iszonyat drága minden, a dánok meg ájuldoznak, hogy ez milyen olcsó, meg az milyen olcsó - hát igen, ha én is heti háromszori mosogatással 400.000 Ft-ot keresnék havonta, akkor nekem is minden olcsóbbnak tűnne... 6 körül pedig minden csoport elment a tanárának a lakására és ott vacsorázott. Mi Maren-hoz (Máán:)) mentünk. Egy kis faluban lakik, Silkeborgtól kb. 10 km-re, szóval nem volt hosszú az út, viszont eléggé érdekes. Ulrik ugyanis megkérdezte, hogy otthon lesz-e Maren férje (merthogy van egy kisfia, azt tudjuk). És erre jött a számomra kicsit megdöbbentő válasz, hogy otthon lesz, de nem férje van, hanem felesége és Karennek hívják. 10 másodperces dermedt csönd után Ulrik gyorsan bocsánatot kért, de Maren már megszokta a reakciókat. Szóval a lényeg, hogy ők ketten leszbikusok és házasok és van egy gyerekük, Johan (nem adoptálták, hanem az egyikük szülte mesterséges megtermékenyítéssel). Iszonyat aranyos kissrác és (mivel a gyerekeknél teljesen mindegy, hogy milyen nyelven beszélsz,) nagyon megszeretett, mert játszottam vele:) Karen is nagyon szimpatikus egyébként, szóval tényleg olyanok, mint egy normál család... Vacsi után játszottunk. Elég vicces volt, mert az volt a kérdés, hogy a Hg minek a vegyjele. No hát pesze tudtam, hogy a higanynak, de hát ez hogy van dánul? Mivel angolul sem ment, így körbemagyaráztam, hogy az az anyag, ami a hőmérőben van:) Jót nevettem, amikor elmondták, hogy ez dánul kviksølv:D Még csak a közelében sincs a higanynak:) Elég későn értünk haza és fáradtak is voltunk, meg hideg is volt, szóval a kintalvásból (merthogy kint szerettünk volna aludni egy kis faházban) nem lett semmi. Viszont mivel Szabi még nem volt otthon, eldöntöttük (Gerda, Søren meg én), hogy meglepjük. Telipakoltuk a szobáját matraccal, kipakoltuk a névkártyáinkat az ajtó mellé, leoltottuk a lámpát és magunkra zártuk az ajtót. Nemsokára megérkezett Szabi. Látta a neveket, de azt nem gondolta volna, hogy bent vagyunk a szobában, mivel zárva volt az ajtó:) Jól meglepődött, de azért örült nekünk. A fölkelés természetesen megint nem ment könnyen. Kb. ebédre sikerült életet lehelnem saját magamba, de mivel most kezdődik a röpi, így a nap további részében már ébren leszek...

Nevek

Általában elmondhatom, hogy jó a névmemóriám. De Dániában minden fordítva van, mint nálunk:) Folyamatosan ismerkedek meg az emberekkel és egyre érdekesebb nevekre bukkanok (mármint magyar szemszögből érdekes). A lányoknál: ANNA - Ene, ANNE - Enö (megkülönböztetik ezt a kettőt és mindenki kikéri magának, hogy őt nem úgy hívják, hanem amúgy), TRINA, KATRINA, INA, CECILIE, SIGRID - Szigril, ASTRID - Esztril, SASCHA - Szasja, DITTE, MATHILDE, LENE, LINE, MIA, NICOLINE - Nikolínö, ANJA, CAMILLE, STEFANIE, MARGARETHE és MARIANNE - Májáná. A legtöbbnek főleg a kiejtése durva (aminek "-e" a vége, az mindig "ö"). Föl se lehet néha ismerni a szavakat az alapján, ahogy kimondják:) Van még egy Helle is, csak azt nem tudom hogy kell leírni, de így ejtik (írásban ez lehet Halle, Hella vagy ilyesmi). A fiúknál: ANDERS - Anes, MATHIAS, LASSE - Leszö, NIKOLAJ, JESPER, SVEN, RUBEN, TOBIAS, BENJAMIN, ULRIK és az elmaradhatatlan SØREN. Szóval nagy szerencsém van a Laurával, mert ezt legalább majdnem minden nyelven ugyanúgy mondják: Láuhá:)

Napforduló

Először is a kórussal kezdeném. Nagyon jó! Majdnem az egész suli ott volt (de a fele biztos:)) és nagyon jól hangzik, ráadásul tudom gyakorolni a kiejtést (igaz, nemcsak a dánt, hanem az angolt is, de annál jobb). A többiek (Gerda, Philip, Szabi) megvártak és éneklés után mentem velük filmet nézni: A pápa, aki ember maradt. Mivel több, mint 3 órás az első rész, ezért tartottunk közben szünetet, a másodikat meg legközelebbre hagytuk. Utána természetesen azért még beszélgettünk, szóval olyan 2 körül kerültem ágyba (és ügyes voltam, mert Olga nem ébredt föl, pedig kb. át kellett másznom rajta). Mindezek után 7-kor kelni kellett, mert a héten a 2. csoport a konyhafelelős, szóval segítenem kellett megteríteni a reggelihez. Ettem két falatot és visszafeküdtem aludni. A reggeli közös elmélkedés után pedig végre megvolt az első dánóránk. Ez igazából arra volt jó, hogy megnézzük, hogy ki milyen szinten van. A Euro classosok csak a 3 alapmondatot tudják: így hívnak, innen jöttem, ennyi éves vagyok:) Hárman vannak olyan "megértem, hogy mit mondasz, de angolul válaszolok" szinten és szintén hárman vagyunk, akik tanulják a dánt. Maren úgy döntött, hogy szétszed minket, mert különben nem lenne értelme az egésznek. Összességében azért pozitívnak ítélem a dologot:)

2. hét

Miután vasárnap este megnéztük "David Gale élete"-'t, nehezen tudtam elképzelni, hogy a hétvégi 11-kor kelések után most menni fog a 8-kor kelés:P (otthon minden nap 6-kor keltem, de nem volt nehéz rászoknom erre a rendszerre:)). Reggel "friluft"-unk volt, vagyis kimentünk az erdőbe és játszottunk, meg megbeszéltük az óra lényegét és hogy mit fogunk csinálni a félév során. Elég jónak ígérkezik, mert a mellett, hogy túrázunk (nincsenek hegyek, szóval inkább körbegyaloglásnak nevezném:)), kajakozni és kenuzni is fogunk, ha jobb lesz az idő és melegebb lesz a tó vize. Igen, lehet irigykedni:P. Ebéd után megvolt az első úszásóránk. Nagyon aranyos bácsi az oktató és végtelen türelme van. Másfél óra alatt tulajdonképp megtanultam rendesen a mellúszást (eddig sose mertem beletenni a fejem a vízbe és a ritmusom sem volt jó). Este pedig lesz még egy kórusunk, amire már nagyon kíváncsi vagyok. Egy biztos. Az ebéd élményét nem fogja tudni fölülmúlni. Tudniillik amikor megláttam a kaját rögtön úgy éreztem, hogy ha ezt túlélem, akkor mindent. A rizs, hús, paradicsom, uborka, paprika és saláta ok. DE! Mindehhez volt még kókuszos banán, pirospaprikás-valamis ananász és ami számomra a legösszeegyeztethetetlenebb: narancsos lila káposzta! Ez utóbbi kettőt (valamilyen érthetetlen oknál fogva) végülis nem próbáltam ki, de aki szeretné, otthon is elkészítheti:)

Ugeskema - heti program

Kaptam olyan visszajelzést, hogy nem magyarázok eleget. Nos mivel a hétvégén fakultatív program volt (/van), így most jut időm magyarázkodni:). Úgy van összeállítva a heti programunk, hogy minden reggel 7:30-tól reggeli (erre mi Olgával sose megyünk le:P), aztán 8:30-tól egy fél órás előadás, amit mindig valamelyik tanár tart. 9:00-től pedig különböző csoportokban dolgozunk a szerint, hogy ki mit választott. Hétfőn valószínűleg szabadtéri programom lesz, vagyis kirándulunk valahova. Kedden dán óra, szerdán zene, csütörtökön mindenkinek közös program (tulajdonképpen a 8:30-kor kezdődő előadás ilyenkor 11-ig tart), pénteken pedig megint dán óra. 11:30-tól egységesen mindenkinek takarítás. Ez a csoportjaink szerint van felosztva (nekem a 2-es csoporttal minden nap a 2. emeleti kiskonyhát, lépcsőt és folyosót kell föltakarítani, plusz kétszer egy héten a kávézót). A csoportok egyébként véletlenszerűen vannak, de az szempont volt, hogy ne a zenésekkel legyek együtt, vagyis hogy más embereket is megismerhessek. 12:00-kor ebéd. Svédasztal van, mindenki azt vesz, amit akar. 13:30-tól megint különböző helyekre megyünk. Hétfőn úszás, kedden zene, szerdán 1 órás csoporttalálkozó (2-esekkel) és utána aki akar, az mehet úszni, többinek fakultatív program. Csütörtökön röpi, pénteken zene. 17:30-tól vacsi, utána pedig tulajdonképp szerda kivételével fakultatív program. Szerdán ugyanis közös este van, ami játékban nyilvánul meg, de mindig csapatmunka van, hogy megtanuljuk elfogadni a másik véleményét:). Hétfő estére én még bevállaltam a kórust. Igazából ennyi a hét (azt elfelejtettem mondani, hogy délelőtt és délután mindig van kávészünet), hétvégén pedig többnyire fakultatív program, ill. egy-két közös dolog is van. Na meg hát a pénteki kávéház:D Az is fakultatív, de arra valahogy mégis mindenki jön:)

Party

Péntek, partytime:) Délelőtt semmi dolgunk nem volt (mármint a basic danish csoportnak, mert Maren nem volt itt, így elmaradt a dán óránk), délután viszont a "musik klasse"-szal összehoztuk az Englishman in New York-ot. Nagyon jól hangzik és az, hogy mindenki játszik valami hangszeren és közösen zenélünk, hát ezt nem lehet leírni:) Nyilván akinek van bandája vagy ilyesmi az ismeri az érzést, de én még sose csináltam ilyet és most tényleg olyan, mintha saját zenekarom lenne:) Szóval jó volt. Az este meg hát pfff... Először ilyen "tehetségek bemutatkozása" volt, vagyis ha valaki elő akart adni valamit, akkor előadta. Nagyon vicces volt az egész, főleg a tanárok miatt. Minden marhaságban benne vannak és abszolút polihisztorok. Mindegyik játszik legalább két hangszeren, énekelni is tudnak, de sportokat is tanítanak meg filozófiát, szociológiát, pszichológiát, teológiát meg amit akarunk. És ennek ellenére nagyon szerények. Amikor megdicsértem őket, csak az volt a válasz, hogy ááá, nem tudunk zenélni, csak próbálkozunk:). No hát döntse el mindenki, hogy szerinte tudnak-e zenélni:

A félreértések elkerülése végett még egyszer leszögezném: igen, ezek a tanáraim és dánul énekelnek:) A szám egyébként valami olyasmiről szólt, hogy ha kilépsz a fiatalságból és felnősz, akkor már nem fordulhatsz vissza. Vagy legalábbis valami hasonló:P

Just for fun

Szerda este óta játszunk:) Először a csoporttal egy olyan pályát kellett építeni, ahol egy üveggolyó a lehető leglassabban gurul végig. Nálunk az ötlet jó volt, a kivitelezés kevésbé, így a mienk lett a leggyorsabb (még az elején kiesett a golyó). Reggel lufikkal folytatódott a játék. A legjobb dolog viszont a nemzetközi délelőtt volt. A külföldiek közül 8-an kimentünk a folyosóra és hátrakötötték a kezünket. Mutattak egy építőkockákból álló figurát, amit meg kellett építtetni a csapatommal. Nem lett volna gond, csak épp se angolul, se dánul nem beszélhettünk, csak az anyanyelvünkön:) Így aztán mondhattam akármit, nem ért sokat a dolog. Főleg mikor rossz színt mondtam és korrigálni akartam - abszolút nem értették mit mondok:) Kettőig megtanultak számolni, meg a négy alapszínt, aztán ennyi. Szóval vicces volt (ezt a szót nem tudják kiejteni, mindenki viccsest mond:)). Délután röpiztünk, vacsi után pedig biliárdoztunk. Mindig Anne-vel voltunk a srácok ellen és mindig mi győztünk - általában azért, mert rossz helyre tették a feketét:) Aztán ping-pongoztunk, meg Grease-t néztünk. Zárásként Gerdával (észt lány) és Szabival beszélgettünk sok dologról, ami segített átalakítani az első benyomás során kialakult véleményemet. Természetesen pozitív irányban:)

Musik

Ma elkezdtünk az "ugeskema" (ez ilyen heti beosztás-szerű dolog) szerint haladni. Ez azt jelenti, hogy a reggeli közös gyűlés után megkezdtük a munkát a "musik klasse"-ban. 9-en vagyunk, ebből 2 külföldi (Nao és én), Anna és Nicoline pedig az én csoportomból valók, szóval nem volt sok ismeretlen arc. Két tanárunk van, egy nő és egy férfi (a nevüket még tanulnom kell:)), mindkettő fiatal és az aarhusi zeneakadémiáról jöttek. Kezdésképp ritmusgyakorlatokat csinátunk. Könnyűnek tűnik, hogy tapsolj utána 2 ütemet, de mikor az egyik klasszikus (mindig 1-re jön a hangsúly), a másik meg jazzes (mindig 2-re), akkor ott már voltak bonyodalmak. Aztán meg papuccsal, könyvvel, bögrével, kottaálvánnyal és egyéb nem hangszer jellegű dolgokkal kellett egy közös produkciót összehozni. Nem is gondoltam volna, hogy teljesen spontán módon tudok swing és funky szerinti ritmust produkálni:) Fölfedeztetik az emberrel, hogy mit tud. És ez jó. Egyébként ma már kicsit többet tudtunk Szabival beszélni. Nagyon erőteljesen képviseli a magyar kultúrát: amíg én általában csak megjegyzem, hogy magyar vagyok, ő hozott 4 üveg Tokajit, magyar zászlót, olyan edzőruhát, mint amilyen a sportolóknak van és lépten-nyomon hozzáteszi a beszélgetésekhez, hogy ez meg az Magyarországon hogy van, meg a magyarok így meg úgy csinálják:) Vicces visszahallani a saját szokásaimat más ember szájából:D

Silkeborg

Ebéd után bementünk a városba. 4-en voltunk a hátsó ülésen, így megbeszéltük, hogy ha jön rendőr, akkor azt kell mondani, hogy Naoval sziámi ikrek vagyunk. Nem lett volna ebben semmi különös, csakhát ő ugye japán, ezért úgy hasonlítunk egymásra, mint egyik tojás a másik létrához:) A csoporttal különböző állomásokra kellett elmennünk, így szépen körbejártuk a város fontosabb részeit és tanultunk is pár dolgot. Mindenütt kellett kérdésekre válaszolni és megint tudtam egy dolgot, amit a dánok nem (Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésének főszereplője Raszkolnyikov), így aztán megint úgy nézett rám mindenki, mint valami istenségre:) Vicces, mert a Dániához kapcsolódó emberekről, művekről nem sok fogalmam van, de ezt ők is tudják és nem is várják el, viszont ha tudok valami olyat, ami nemzetközi dolog és ők nem tudják, akkor rögtön fölnéznek rám. Vacsi után megérkezett a várva várt Szabi. Ki is használtam, hogy lehet valakivel magyarul beszélni, úgyis csak kb. 10 percünk volt, mert kezdődött az esti röplabdabajnokság. A csoportok egymás ellen játszottak. Mi nem voltunk hogy úgy mondjam a helyzet magaslatán, de egy meccset azért sikerült nyerni a háromból. Az is kiderült, hogy Anders is a röpis csapatban lesz csütörtökönként, mint én, úgyhogy már egy embert tuti ismerek. Többet nem is mondok, beszélnek a képek:)

Pontosítás

Nos pár bejegyzéssel ezelőtt azt írtam, hogy csak én beszélek dánul a külföldiek közül. Mivel azóta jöttek emberek, változott a helyzet. Van egy lengyel és egy japán lány, akik szintén dánul tanulnak. A sors fintora, hogy egy szobában laknak, viszont a lengyel csaj egyfolytában angolul akar beszélni, mert az könnyebb, a japán viszont nem tud angolul:D Szóval viccesek. Egyébként Silvia (Svájcból) szintén érti a dánokat, de beszélni csak angolul tud. Másik pontosítani való, hogy Dániában nem annyira szörnyű az idő, mint gondolnánk. Hó egyáltalán nincs, meg nem is szokott lenni. Eső meg szél van, de a hőmérséklet egész télen -10 és 0 fok között mozog, szóval hasonló, mint nálunk. Ami pedig az embereket illeti, nagyon türelmesek és egyáltalán nem hivalkodnak, ellenkezőleg. Nem hordanak olyan "hűdemárkás" ruhákat, és a kolesz is olyan, mint Magyarországon, csak itt karban van tartva:D Rengetegen választották a szabadidős tevékenységet, mint fő szakot, mert imádják a természetet. Az igaz, hogy mindenki beszél angolul, de csak olyan középfokon. Amit nagyon akarnak, azt el tudják mondani, de ennyi. Szóval ennyit a sztereotípiákról:).

1. közös nap

Tudom, hogy nem kell dokumentálni minden napot és nem is fogok, de most van rá időm:) Reggel a csoportommal (egy kis teológia után) akadálykörútra mentünk. Labdáztunk, filozofáltunk, bekötött szemmel tárgyakat elemeztünk és gyurmából egymás arcát formáltuk meg. Ebéd után pedig egy olyan dolgot csináltunk, ami alátámasztja a dánokról kialakult "fafejű" képet: esőben, hidegben elmentünk túrázni az erdőbe. Mivel benne volt a programban, hogy ezt kell csinálni, ezért szerintem ha hóvihar lett volna, akkor is kimentünk volna. De legalább elbeszélgettem Nicoline-vel, Anne-vel és Anna-vel (dán kiejtés szerint írom, ne tessék fönnakadni - ezt főként a bölcsészeknek üzenem:)). Utóbbiakról sikerült is csinálnom egy spontán képet:Vacsora után néztünk egy jó filmet és vártuk Szabit. Szabi a másik magyar, aki már előző félévben is itt volt, ezért a külföldiek már nagyon várják és egyfolytában róla mesélnek, már kb. az egész élettörténetét tudom, csak még épp nem találkoztunk, szóval mostmár én is várom:) Egyébként ma is énekeltünk és van egy nagyon szép dal, aminek már majdnem tudom kívülről a szövegét. Majd ha lesz időm lefordítom.

Ismerkedés

Nos hát az este elég vicces volt. Bementünk a tornaterembe és körbe álltunk, párosával egymásnak szembe. Fölkértük egymást táncolni és leutánoztuk a kör közepén hülyéskedő tanárokat:) Utána körbevezettek minket az épületen (ezt délben Olga már megtette), utána pedig leültünk beszélgetni. Megmutattam a lepedőmet (fotóról kellett volna beszélni, de nem tudtam kinyomtatni, a laptopot meg nem akartam levinni), ami nagyon tetszett nekik. 11-ig játszottunk "okos" játékot, ilyen honfoglalószerűt (ezt csak a csapatommal - 2-es számú egylet:)). 1 kérdésre tudtam is a választ (igazából többre, de a legtöbbet nem értettem, hülyeséget meg nem akartam mondani). És énekeltünk is együtt. Jó látni, hogy itt tényleg mindenki szeret énekelni, ha tud, ha nem:)

Egy kis hazai

Még mielőtt eljöttem volna, meg lettem lepve egy "szeretet-lepedővel":), amit föl is pakoltam az itteni falamra:

Mivel a képpel szemben van az ágyam, így ez az első dolog, amit felkelésnél meglátok:) A helyem szerencsére az ablak felől van, mert Olgáról (aki hajnali 1-kor érkezett) kiderült, hogy ő már előző félévben is itt volt, így nem vitte el a cuccait az innenső ágyról. Én pedig szeretek fény közelben lenni. Nomeg a kilátás se rossz...A mai nap folyamán sikerült kiderítenem, hogy mindenféle náció van itt és kb. én vagyok az egyetlen, aki nem a "Euro class"-ban lesz. Mellesleg egyik külföldi sem tud dánul:) Szóval jól elszórakozunk az angol nyelvvel, de mindenki nagyon türelmes, meg kedves, meg nyitott. Este pedig ismerkedős party lesz. Végre találkozok dánokkal is:) És végül még egy kép Ilonak:)