Pink Panther és Depeche Mode

Tegnap néztem meg a 100. Pink Panthert, amióta itt vagyok. Még van bőven hátra, de mégis úgy érzem, hogy az ilyen fontos alkalmakat meg kell örökíteni:). És hogy mi köze ennek a Depeche Mode-hoz? Őszintén szólva semmi. Csak musikon most a Personal Jesust játsszuk és én énekelek. Meg a refrénnél Tobias is. De nagyon jól hangzik. Úgy szeretném, ha ezeket a számokat fölvennénk, mert tényleg nagyon jók. Jövő héttől viszont kicsit megváltozik a rendszer, ugyanis eddig A rész volt, most meg B rész jön. Nem tudom, hogy ez pontosan mit jelent, de valami olyasmit, hogy más óráink lesznek vagy legalábbis más időbeosztással. A dánt el akarták venni eredetileg, de föllázadtunk és így kb. 5 embernek továbbra is megmarad a basic danish, csak más nyelvtanárt kapunk (ami nem baj). Új emberek is jönnek, úgyhogy a vasárnapot is már sokan várják. Szóval minden kicsit más lesz. Vagy nagyon:).

Az a bizonyos mélypont

Hát igen. Nem lehet mindig fölfelé mászni a hegyre, mert egyszer csak már nincs tovább, muszáj lesz kicsit lefelé is menni. Nos ez a 7. hét, ez most a lefelé csúszás időszaka. Sok minden nem úgy jött össze, ahogy szerettem volna és valahogy most ha nem sikerül valami (pl. elsőre megértetnem magam az emberekkel), akkor pánikba esek, leblokkolok és visszavonulok a szobámba gondolkodni. Nyilván ez a lehető legrosszabb taktika, de most valahogy nincs kedvem harcolni. Eddig örültem neki, hogy nem beszélnek velem angolul, hanem automatikusan dánul szólnak hozzám, mert ez kicsit azt is jelenti, hogy befogadtak. Ezen a héten ketten is "megszegték" ezt a "szabályt", ami nyilván nem direkt történt, a tudatalatti mondja nekik, hogy "külföldi vagyok, beszélj velem angolul". De akkor is rosszul esik, hogy úgy kívülállónak érzem magam. A csajos bandánál nyilván nem ez a helyzet, mert pl. amikor szerdán beteget jelentettem és látták, hogy nem voltam lenn ebédelni se, hoztak föl nekem kaját. Ők odafigyelnek rám, törődnek velem, de vannak itt még más emberek is, akiket szeretnék megismerni, mert érdekesnek találom őket, csak nagyon nehéz elkezdeni a beszélgetést. És nyilván nekem kell odamenni. Szóval most kicsit holtpont közelben vagyunk, de ahogy szokták volt mondani: lesz ez még így se:).

Magyarok!

Ma este volt egy jó kis röplabda-találkozó, ahol az Uldum Højskole ellen játszottak a mieink. (Kb. háromnegyed órára van innen vonattal, Horsens és Vejle között félúton - Nao előző félévben ott lakott, így jó ismerősként köszöntötte a jövevényeket.) Sajnos már megvoltak a csapatok, szóval a szurkolótáborba álltam be. Magyaroknál jobban úgyse tud senki szurkolni. Nem is volt olyan, aki ne tudta volna, hogy van egy dobos csaj az erkélyen, aki azt kiabálja, hogy "full gas!!!":). Ahogy ott vertem a taktust, egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy bazinagy betűkkel rá van írva egy srác hátára, hogy András. No mondom ez csak magyar lehet, le is szóltam neki, hogy hajrá magyarok, de nem hallotta. Végülis a mieink nyertek 3-2-re, aztán lementünk teázni egyet. Itt aztán már beszédbe is elegyedtünk és kiderült, hogy András kecskeméti! Hogy milyen kicsi a világ!:) És volt még egy magyar, Milla. Rögtön össze is barátkoztunk és meg is hívtak minket magukhoz, szóval majd lehet, hogy meglátogatjuk őket Szabival. Musikra pedig kellett ugye írni egy dalt. Hát nekem eddig nem sok ihletem volt, két lány viszont remekelt és tényleg baromi jó zenéket szereztek, úgyhogy megjött a kedvem a próbálkozáshoz. Elkezdtem keresgélni a neten és találtam egy olyan verset, ami egyenesen ordítja, hogy "zenésíts meg!":) Az az első sora, hogy "I'm a happy dog in a car", a többit meg el lehet képzelni. Jelenleg még nem sikerült nem elröhögni, de majd talán ha kész lesz, menni fog:).

Könyvtár és boltok

Már régóta tervezgettem, hogy visszamegyek a könyvtárba, egyrészt mert lejárt a könyv, amit kivettem, másrészt pedig mert visszahozták a másikat, amire előjegyeztettem. Szóval fölkerekedtem és besétáltam a városba. Út közben megálltam egy-egy üzletnél szétnézni. Gyerekek, ezek nem olyanok, mint otthon, hogy van 5 m2, aztán helló, hanem még a legkisebbek is iszonyat nagyok és rengeteg mindent lehet kapni. Én csak ámultam. Viszont nem volt Jungle Speed a játékboltban, ami elszomorított kissé, de van még száz másik hely, szóval nem adom föl. Farmert találtam, de az olcsóbbak is 8000Ft-nál kezdődnek... No mindegy, vettem gombolyagot (Margarethe majd ebből köt nekem zoknit:)), meg szemcseppet, a postát nem találtam, pedig két embertől is megkérdeztem, hogy merre van, mert ahol a térkép szerint kellett volna lennie, ott nincs, de ők se tudták megmondani, szóval azt majd máskor intézzük. Nagy nehezen végülis beértem a könyvtárba. Szerintem a nő teljesen hülyének nézett:). Én jó magyar módjára odamentem a pulthoz, hogy visszahoztam a könyvet és szeretném kivenni a másikat. Először nem értette, hogy mit akarok, mert hozzájuk csak panasszal lehet fordulni, de aztán miután fölfogta, hogy még életemben nem hoztam vissza, vagy vettem ki könyvet segítség nélkül náluk, nagyon kedvesen elmagyarázta, hogy itt az égvilágon minden automatizálva van. Ami már nem kell, azt egy csúszdán kell lecsúsztatni és a gép kiad egy elismervényt, hogy igen, visszahoztad a könyvet. Ezek után lehet menni kölcsönözni az úja(ka)t, ahol egy érintőképernyő és kártyalehúzó segítségével viszed be az adatokat, valamint kéri a pin kódot és a könyvet csak rá kell tenni az asztalra és csiribú-csiribá megmondja, hogy mit akarsz elvinni, amiről szintén ad egy elismervényt, amin rajta van, hogy mikorra kell visszaszolgáltatni. A lefoglalt könyveknek pedig egy külön polcuk van, ahonnan a számod (ezt e-mailben küldték meg) szerint leveheted. Tulajdonképp nem is értem, hogy minek alkalmaznak ennyi embert, ha alig kell csinálniuk valamit... Annyira elvarázsolódtam, hogy természetesen elfelejtettem elmenni az önkormányzatra beregisztrálni magam. No de szerdára is kellett hagyni valamit:).

Furcsa szokások

A dánoknál mindenki egyenlő. Ez volt a válasz a kérdésemre, hogy mért nem udvariasak a srácok. Az egy dolog, hogy nem engednek előre az ajtóban, nem veszik föl, ha leejtesz valamit, nem ajánlják föl a segítséget, ha látják, hogy teli van mindkét kezed, DE! Azt hittem lekeverek egyet a fószernak, amikor látta, hogy kinn áll a hóban egy nő babakocsival és ok, kinyitotta az ajtót, mert zárva volt, viszont nem tartotta meg, hanem ment tovább és a csaj meg ott szenvedett a küszöbbel meg a ráccsal és még az ajtót is neki kellett tartani! Ezen kívül még sok apró dologra abszolút nem figyelnek oda, ami otthon természetes. Mindezt azzal magyarázzák, hogy a nőknek és férfiaknak egyenlőnek kell lenniük, szóval ha udvariasak lennének, azzal azt mutatnák, hogy te, mint nő gyengébb vagy. Virágot se szokás venni. Lukas ezt persze nem tudta és Valentin napon még edzés előtt beszerzett egyet és a többiek világosították föl, hogy ez itt az jelenti, hogy le akarsz feküdni a csajjal. Hirtelen nem is tudta eldönteni, hogy most akkor odaadja-e vagy ne:). Végülis mentegetőzések és magyarázkodások közepette (mivel ez Németországban is szimplán a szeretet jele) odaadta. Érdemes mindenesetre utánanézni a szokásoknak, mielőtt az ember valami olyat tesz, amit nem kéne:).

Hétköznapok

Csütörtökön megtartottuk a reggeli közös táncházat a bandámmal. Nagyon élvezték a többiek, hogy össze kellett kapaszkodni és leutánozni azt a pár egyszerű lépést, amit mutattam nekik. Utána meg hamburgi polkát játszottunk, ahol Søren csak bekiabálta, hogy mikor melyik irány jön. Ezek után John tartott egy nagyon érdekes előadást Elvisről és az '50-es évek zenéjéről. Hogy mennyivel egyszerűbb megérteni az angolt, mint a dánt! Szinte oda se kellett koncentrálnom, hogy fölfogjam, hogy miről van szó. Tiszta pihenő volt. Délután meg röpiztünk, a lecsapást gyakoroltuk. Mathias valahogy meghúzta a lábát, úgyhogy most pár napot mankóval mászkált, de már javul. Pénteken pedig végre megcsináltuk az általam összeállított fonetikatesztet a külföldiekkel. Eleinte nehezen értették meg, hogy nem az a lényeg, hogy ez hogy van dánul, hanem hogy mit hallanak a saját nyelvükön. A végére egész jól belejöttek és élvezték:). Ebéd után a Runawayt elevenítettük föl musikon. Sikeresen elvágtam az ujjam a gitárhúrral, mivel végig barrékat kellett lefogni és a spanyol gitár valamiért berezgett az egyik hangnál, így westernen kellett játszanom. Hát ezt is szokni kell. Este party volt, de nekem annyira fájt a szemem, hogy inkább elmentem aludni. Ma megünnepeltük Gerda szülinapját. 22 éves vénasszony:) - azért szekáljuk ezzel, mert Szabi 19, én most leszek 20, Søren pedig 21, szóval ő a legöregebb köztünk. A szemeim viszont továbbra sem javultak, szóval valószínűleg főzni fogok valami kamillatea-szerűséget.

Zenehét

Úgy látszik most zenehetet tartunk, mert minden nap van valami koncert vagy előadás zeneszerzőkről, esetleg táncház, stb. Hétfőn csak kórus volt bemelegítésnek, aztán kedden John tartotta a reggeli közös "áhítatot" (Mozartot hallgattunk, a Requiemet, szóval tényleg mindenki tátott szájjal ült). Délután pedig begyalogoltunk a városba és az Århus Big Band koncertjén vettünk részt. Ma a közös esti program egy fyni együttes volt, akik mexikói zenét játszottak és pár szám után latin táncokat tanítottak nekünk. Vicces volt, mert a csaj, aki magyarázott, úgy mondta a csacsacsát, hogy "tyatyatya":) - tudniillik a dánoknak nincs "cs" hangjuk. De egyébként nagyon jó volt, mindenki élvezte. Íme egy kis ízelítő a hangulatból: Holnap mi zenélünk a bandámmal és mivel az Ördögtáncot is játsszuk, ezért megtanítom a többieknek a lépéseket. Pénteken nem tudom mi lesz zene ügyileg, de végre megcsináljuk a tesztemet a külföldiekkel a dán kiejtésről. Szombaton pedig ismét mexikói est, vasárnap pedig filmnézés (szintén a témával kapcsolatban).

Århus

Szombat reggel, amikor fölkeltem, szinte biztos voltam benne, hogy nem fogok Århusba menni. Fáradt voltam és kicsit kapart a torkom (később kiderítettem, hogy az egész a por miatt van, mivel az ablakot egész éjszaka nyitva tartjuk). Már épp írtam az sms-t Annanek, amikor eszembe jutott, hogy azért legalább megnézhetném a járatokat. Miután kiderítettem, hogy nincs 1 óra az út, rögtön fölbátorodtam és ebéd után el is másztam az állomásra. Mivel mostmár van Wild Cardom, így kedvezményesen utazhatok a vonatokon, szóval még a jegyet is túl lehetett élni. Århus nagy város. De szép. Minden téglából van, mivel hegy nincs, hogy anyagot lehessen szerezni. Az viszont érdekes, hogy a kockaépületek modernnek számítanak. Nálunk ezek a szocializmusban voltak divatban, itt meg minden új háznak ez a "designe"-ja. Pl. az Aros Múzeumnak is az a beceneve, hogy vörös kocka. Ez olyasmi, mint a csodák palotája és a modern art egy épületben. Volt pl. egy terem, ahol két szupierinteligens kerekes szék körül kellett mászkálni és egy idő után üzennek neked valami rád jellemzőt. Nekem ezt a mondatot adták ki: "Nem tudod megfogalmazni a vágyaid.", Annanak pedig ezt: "Nem látod az óceánt, de érzed az illatát.". Mivel elég nagy az épület, ezért nem néztük végig az egészet, viszont találkoztam ELTE-s svédes magyarokkal:) Mik nem vannak. Ezek után sétáltunk egy nagyot a szép kis utcákon és ellátogattunk az egyetem(ek)hez. Itt tényleg mindent lehet tanulni, ráadásul minden egy helyen van (olyan, mintha nálunk a TTK, IK, BTK, ÁJK, stb. épületek egymás mellett lennének). Több nézelődésre sajnos nem volt időnk, mert már sötétedett és jött a hideg is, úgyhogy hazamentünk Annaékhez. Most tessék megkapaszkodni vagy legalábbis leülni: egy buszjegy Århusban 32 kr, ami kb. 1280 Ft!!! Szóval ha csak egy megállót akarsz utazni, akkor nem vagy normális, ha busszal mész. Nekem viszont csak föl kellett mutatni a vonatjegyemet, azt is elfogadják. Érdekes. Amikor végre melegbe értünk, Anna fölkészített rá, hogy van egy kutyája, ne ijedjek meg. Gondoltam valami kis házikedvenc, de nem. Labrador! A házban! Egyébként gyönyörű szép fekete és Fliknek hívják. (A flika svédül lányt jelent, de mivel ő fiú, ezért flik.) Végülis nem mentem vissza a suliba, hanem ott aludtam Annaéknál, mert ma Margarethe szülei elhoztak minket. Jó volt kicsit lepihenni ennyi program után. Este megünnepeltük Søren 21. szülinapját, aztán még lehet, hogy közös alvást is rendezünk a jeles nap alkalmából:)

Vissza a suliba

Péntek este visszautaztam Silkeborgba. Az állomásról gyalog kellett hazamenni, mivel semmiféle járgányra nem voltam hajlandó 700 Ft-ot kifizetni. Főleg mivel Esbjergből a buszjegy 6400 Ft volt!!! Amikor a pasi kimondta, hogy 158 kr, már ott elgondolkodtam rajta, hogy elindulok gyalog, de túl hideg volt ahhoz, hogy 130 km-t sétáljak:). Szóval fél 10-kor megérkeztem Silkeborgba és mivel már nagyon sötét volt, nem akartam a kivilágítatalan tóparti úton menni, így a főúton indultam el. Kicsit gyanús volt ugyan, hogy egyfolytában balra kanyarodunk, de azért továbbra is bíztam benne, hogy párhuzamosan haladok a tóval. Hát nem. Nagyon nem. Félórás séta után találtam egy embert, akitől meg tudtam kérdezni, hogy merre van a Platanvej. Ó, hát elég messze. Kösz, de hol? Hát itt jobbra, ott balra, aztán megint balra és ott. Ok. Elindultam valami széles úton. Olyan szinten csönd volt, hogy tényleg lehetett hallani még a szívverésemet is. Sehol egy lélek se. Marhára fogalmam sem volt róla, hogy hol vagyok, de szerencsére a buszmegállóknál szokott lenni térkép, így megállapítottam, hogy legalább nem megyek rossz irányba. A kanyarokban mindig sötét van. Örök igazság. De legalább utána már tudtam, hogy hol járok. Fél 11 körül meg is érkeztem a sulihoz. Csupán kétszer akkora utat tettem meg, mint amekkorát kellett volna, de sebaj. Bekapcsolódtam az esti filmnézésbe, utána pedig egy játékba. Ilyet fogok venni, ha találok, az tuti. Jungle Speed a neve és irtó jókat lehet rajta nevetni. Az a lényeg, hogy ha két embernek ugyanaz a forma jön ki, akkor harcolni kell a fadarabért. Ezt a következő kisfilmen Jonas, Anders és Jesper fogják prezentálni:)

Ezek után már csak egy gyors zuhany és alvás volt hátra. Nagyon gyors alvás:)

Esbjerg

Miután csütörtökön (alig 5 órás alvás után) megnéztük, hogy ki mit hozott össze a projektmunkák címszó alatt, elindultunk Esbjergbe. Nos gondoltam, hogy nincs olyan közel (kb. 130 km), de hogy 2 órás út? Mindegy, megérkeztünk. A szülők nagyon barátságosan fogadtak, jól elbeszélgettünk és bebizonyítottam nekik, hogy a magyar nem szláv nyelv:) Egy-két film után pedig aludtunk, mint a bunda. Reggel az optikusnál kezdtünk, mert megérkeztek Anne új kontaktlencséi. Aztán végre elkezdtük körbejárni a várost. Megnéztük a zeneházat, könyvtárat, főteret, művközpontot, a víztornyot és még bankban is voltunk. Kiderült, hogy mégiscsak tudom használni a hitelkártyám az automatáknál is:) Az Esbjerg Múzeumba is be szerettünk volna menni, de sajnos már zárva volt, viszont helyette elautóztunk a tengerpartra és megcsodáltuk a város szimbólumának számító 4 ülő szobrot. Az a vicces, hogy az egyiknek 6, a másiknak 4 lábujja van, így aztán végülis mégiscsak kijön, hogy 4-üknek 40 lábujja legyen:) Délután vendégek jöttek a családhoz, akik először azt hitték, hogy dán vagyok. Az akcentusomból gondolták, hogy nem jyllandi, hanem mondjuk fyni vagy ilyesmi, de eléggé meglepődtek, amikor kiderült, hogy nem:). Miután elmentek, búcsúzóul csináltam egy fotót Jensenékről, mert tényleg nagyon kedvesek voltak velem és abszolút ideális família. Látszik, hogy nagyon szeretik egymást és összetartanak. Annak ellenére, hogy csak egy gyerekük van, nem kényeztették el, viszont mindent megadtak neki, amire csak szüksége van. Szóval jó élményeim vannak Esbjerggel kapcsolatban, úgyhogy bármikor szívesen visszamegyek, főleg mivel nem volt időnk az óceánra, márpedig azt látnom kell!!!

Green Peace

Ma egész nap "moderjord"-ot és "dommedag"-t mondogattunk (anyaföld és az utolsó ítélet napja). Mindenütt szemét és növények és "mentsd meg az erdőt/gyereket/éhezőt" feliratok. Kicsit már nyomasztó néha számomra... A hulladék csak azért volt, mert a "kunst"-osoknak (így pl. nekem is) ebből kellett bútorokat, ruhákat és egyéb dologkat összehozni. Némelyik egész tűrhető lett. A kampányosok is kitettek magukért. Az alábbi videón a közismert Szent Luca napján énekelt dal átköltése hallható/látható:

A zenések pedig írtak egy dalt. Iszonyat jó lett! Tobias megkért, hogy én is énekeljek velük. A felvételen abszolút felismerhető a hangom:) Még sajnos nincs meg az egész, mert most is dolgoznak rajta (hajnali 4 óra van - hosszú projekt), de ha kész lesz, akkor mindenképp megszerzem valahogy, mert tényleg irtó jó. Volt egy videós banda is, no ők nem tudom, hogy mit hoztak össze. Nemsokára úgyis minden kiderül, mert 11-től vagy hogy kell bemutatni mindenkinek, hogy mivel foglalkozott az elmúlt 24 órában. Izgatottan várom az eredményeket. Utána pedig irány Esbjerg!

Oh, ezek a környezettudatos dánok...

Mint már említettem klímahét van, ezért ma kollektívan meglátogattuk a silkeborgi energiaközpontot. Itt egy bácsi tartott előadást az újratermelődő forrásokról, valamit a spórolásról és Dánia energiafelhasználásáról. Fantasztikus, hogy a diákokat ez mennyire foglalkoztatja. Az egész kb. fél órás lett volna, de ezek egyfolytában kérdeztek, így olyan 3 órát ott ültünk. Én őszintén szólva már eléggé untam, tudniilik kicsit szkeptikus vagyok ezekkel a világmegmentő tervekkel kapcsolatban. Napkollektorokról volt szó, hogy az milyen jó és hogy mindenütt azt kéne használni. Igaz, hogy drága, de Dániában legalább nincs napsütés, tehát baromi sok értelme van. Erre jött a válasz, hogy dehát ha hó esik, akkor az megsokszorozza a napfény energiáját, mert ugye visszatükröződik. Ok, de Dániában nincs hó! Akkor most miről beszélünk??? Erre le lettem oltva, hogy jaj, dehát minden szalmaszálba kapaszkodni kell, mert nincs ásványkincs meg ilyenek, szóval ami van, azt kell használni, még ha kevés is. Víz van bőven, de annak esés kéne és hát egy olyan országban, ahol össz-vissz 180 m a szintkülönbség, nem sok esély van egy mini Niagarára. Maradt a szél, amit viszont tényleg kihasználnak. Ráadásul a tömegközlekedés is jól ki van építve, tehát a levegőt sem szennyezik annyira. Mielőtt átlépték volna a teljes egoizmus határát, Lukas föltett egy annyira jó kérdést a fickónak, hogy mindenki elkezdett nevetni: "Ha ez egy energiaspórolással foglalkozó üzem, akkor mért nem energiatakarékos égők vannak a teremben?":)

Átvertek!!!:)

De nagyon csúnyán. Négy héten keresztül itt játszották, hogy ez egy iskola, aztán ma kiderült a turpisság. Ez egy szekta!!! Reggel amikor bementem a nagyterembe, ami általában a közösségi programok színtere, rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben. Mindig világos szokott lenni és a székek szép sorban állnak. Most mindenki a földön ült, sötétség borult rájuk, gyertyák és füstölők égtek. Zsiráf ügynök jó szimattal rájött, hogy itt baj lesz, de már nem volt menekvés, nem lehetett visszafordulni, így igyekezett elvegyülni a tömegben. Hirtelen dobszó hallatszott és megérkezett Jonas atya, Ole, Lena, Marianne és Maren szerzetesek kíséretében. Megkezdték a szertartást, melynek keretében a híveknek buzgón imádni és táplálni kellett "planten"-t (vagyis A növényt), valmint "moder jord"-ot (azaz a Földanyát). Hanyatt fekve, lábainkat az ég felé meresztve, talpunkat fogva kellett érezni a földből belénk áramló energiákat, miközben Jonas atya prédikált. Kiderült, hogy a sötétség azért van, mert "moder jord" haragszik ránk, mert nem törődünk eleget a környezettel, és annak védelmével. Így hát meghallgattuk "farverige ansigt"-et (színes arc, ez egy maszk volt tulajdonképp), akitől megtudtuk, hogy "moder jord" csak akkor bocsájt meg nekünk, ha emberáldozatot mutatunk be. Ki is választotta a feláldozandó egyént Ulrik személyében. Maren szerzetes előkészítette, megáldotta, majd hátra kísérte szegényt, ahonnan már csak üvöltéseket hallottunk. Viszont hirtelen kivilágosodott, "moder jord" megbocsájtott nekünk:). Ezek után sorra nevünkön szólítottak bennünket és kaptunk egy jelet a homlokunkra, amely a csoporthoz való tartozást szimbolizálta. Ettől fogva mindenkinek e szerint kellett végighaladnia a különböző erőpróbák színterein. Próbáltam beolvadni a környezetbe és különböző jelzéseket találtam ki, amelyekkel úgy üzenhetek a hazai ügynököknek, hogy az itteniek egyszerű rajzokként értelmezzék az alkotásaimat. Szerencsére bejött a trükk, így sikerült inkognitóban maradnom. Nap végére pedig úgy tűnt, minden visszaállt a régi kerékvágásba: kezdődik megint a játék, de engem többé nem vernek át!:) (Akinek nem esett le, annak mondanám, hogy témahét van, ami azt jelenti, hogy más a program, mint egyébként. Most a klíma a fő topic, úgyhogy minden nap előadásokat fogunk hallgatni ezzel kapcsolatban. A "szertartást" meg végigröhögtük. Tök jó, hogy a tanárok tényleg minden hülyeségben benne vannak:))

I'm your TAMAGOTCHI...

Szombaton az évszázad legnagyobb partyját tartottuk a caféban! Mindenkinek be kellett öltözni a '90-es évek stílusa szerint és talentumok estéje is volt, szóval műsorral is készültünk. Először rocker akartam lenni, de nem volt hozzá ruha, úgyhogy eminens diák lettem:) Van ugyanis a suliban 3 pici szoba teli ruhákkal, cipőkkel, meg miegyébbel, direkt az ilyen bohóckodós dolgok miatt. A közös éneklés után mi voltunk az első együttes a dán népzenénkkel. Hatalmas sikert arattunk annak ellenére, hogy szerintem alig lehetett hallani minket, ráadásul még sosem próbáltam elektromos gitárral, szóval az erősítés sem volt az igazi. A hangulat viszont már jó volt és mindenki lelkesen tapsolt. Nem is szaporítom tovább a szót, hölgyeim és uraim, A relatíve jó banda következik- aki nem ismerne meg, a jobb szélen ülök gitárral:)

Annyira jók voltunk, hogy még vissza is tapsoltak (dánul a "vissza, vissza" helyett azt mondják, hogy "extra nummer"), mi meg adtunk egy pici ráadást:

Utánunk a Musikgaragen következett. Ők hétfőnként zenélnek együtt Simonnal, a zenetanárunkkal. Úgy érzem ez lesz az a videó, ami bebizonyítja, hogy a dánoknál nem lényeg, hogy ki mennyire tud énekelni vagy zenélni, hanem az akarat és a bátorság a fontos. Hát bennük volt akarat is, bátorság is, úgyhogy kiálltak és zenéltek:

Őket Silvia és Rajesh közös száma követte. Ezt is fölvettem, de így képernyőn nincs olyan jó hangulata, mint amilyen ott helyben volt. A lényeg, hogy Rajesh dobolt, Silvia pedig egy ilyen svájci hegyi hangszeren játszott. Az éljenzés természetesen nekik is kijárt:) És hát jött a Sexy band, amely ismét jó példája annak, hogy a hangulat nem a minőségen múlik:

Végre egy kis szünet és sütiii! Ilyenkor iszonyat finom csokis-mázas süti szokott lenni, ami kb. két perc alatt elfogy:P Szívtunk egy kis friss levegőt, aztán pár perc alatt visszacsöppentünk a gyerekkorunkba, hiszen jött a Spice Girls!!!:

És csak hogy legyen egy kis külföldi dolog is, Olga és Ann előadták magukat, mint Chip és Dale. Olga azzal kezdte, hogy kijelentette: "Emberek, ezt az egészet azért csináltuk, hogy nevessetek. Szóval légyszives nevessetek!":) A végén természetesen oroszul is elénekelték a számot - ez volt a legjobb rész.

És ekkor jött a fő attrakció. Minden lány beült az első sorba és onnan sikongatott az 5 bátor srácnak, akik beöltöztek Backstreet Boysnak. Iszonyat vicces volt az egész, szétröhögtük magunkat. Utána nem tudtam egybegyűjteni mind az 5 srácot, de csináltattam mindegyikkel egy-egy fotót. A most következő videót főként lányoknak ajánlom:)

Annyira jók voltak, hogy kiköveteltük, hogy még egyszer táncolják el az egészet. No itt már lekerültek a pólók is:) Ez egyébként kb. ott kezdődik, ahol az előzőnek vége lett:

Rájöttem, hogy a dánokhoz az ilyen bulik alkalmával lehet közel kerülni. Ilyenkor sokkal közvetlenebbek, könnyebb velük beszédbe elegyedni. Ráadásul olyan emberekről derül ki, hogy szimpatikus vagyok nekik, akikről azt hittem, hogy nem is érdeklem őket. Ja és hogy mért ez a bejegyzés címe? Hát mert a jelmezversenyt egy Johanna névre hallgató tamagotchi nyerte, s ennek alkalmából kb. vagy 6-szor meghallgattuk az I'm your tamagotchi című számot...

Magyarázom a bizonyítványom...

Mivel rendkívül nagy volt az igény rá, ezért úgy döntöttem megmagyarázom, hogy miért szavanna van a főcímben, amitől úgy tűnik, mintha Afrikában lennék és nem Dániában. Nos ezek a képek zsiráf ügynök itteni munkásságát hivatottak illusztrálni. Tulajdonképpen szimbólumok: az első a közösségi életbe való beolvadásé, a második a központi szerepemé, a harmadik azt jelzi, hogy valaki mindig lóg a nyakamon, a negyedik a dán kaják hatására figyelmeztet, a negyedik a kezdeti nehézségekre és a félénkség leküzdésére mutat rá, az ötödik természetesen a bulihangulatot mutatja, a hatodik pedig az álcázási képességem mesterfokának állít emléket:) Mondhatnám úgy is, hogy életképek. No de ennyit a blogról. Ma végre próbáltunk az új bandámmal és szombaton föl is lépünk a café "színpadán". Valami olyasmi a nevünk, hogy A relatíve jó banda:) Nyugodt szívvel mondhatom, hogy telitalálat. Anders és Søren kb. még életükben nem láttak hangszert, nemhogy játszottak volna rajta. Szóval most három hete tanulják az akkordokat gitáron, meg a hangokat a nagybőgőn. Anna, Maria és én viszont már évek óta zenélünk, szóval amikor Anders meghallott gitározni, azt mondta, hogy hát akkor ő köszöni szépen, rá már úgy sincs szükség:) Dehogy nincs, ebben pont az a jó, hogy mindenki hozzáadja, amit tud és nem baj, ha az nem túl sok. Szóval mostmár elmondhatom, hogy van egy zenekarom. Épp tercmenetet írok az egyik darabunkhoz (dán népzenét játszunk), meg előbb-utóbb neki kéne állnom egy saját dalnak (musikra kell írni egy saját szerzeményt - no comment), csak még nem találtam jó dán szöveget, amit meg tudnék zenésíteni. Mindenesetre pár héten belül már zeneszerző leszek:)

Fællesaften

Minden szerdán este 7-től vagy inkább fél 8-tól fællesaften van. Tudjátok, a közös játék:) Ma csoportokba lettünk beosztva és különböző állomásokra kellett mennünk és ott teljesíteni bizonyos feladatokat. Ezeket az estéket egyébként (az első hét kivételével) a diákok szervezik. Van erre egy külön csapat, akik segítenek a tanároknak a programoknál, ill. maguk találnak ki különböző vicces, érdekes dolgokat. Nekem pl. a következő mondatot kellett elmutogatnom: Piroska boxolt a farkassal, de vesztett és ki lett verve az összes foga:). Amikor viszont kérdésekre kell válaszolni, teljesen meg vagyok lőve. Nem tudom miért, de ha olvasnak, akkor valahogy még gyorsabban és zártabb szájjal beszélnek, mint egyébként, szóval kb. semmit nem fogok föl a hallottakból. Mondjuk ez igaz az előadásokra is. Délután volt itt egy hapi, aki a klímaváltozásról tartott beszámolót vagy másfél órán keresztül (szerintem volt az 2 is). Én pedig annyira irígy vagyok Lukasra, hogy az valami őrület. Alig fogtam föl valamit az egészből, mert képtelen voltam koncentrálni. Nao úgyszintén. A német srác viszont még kérdéseket is intézett a témához és utána föl volt háborodva, hogy a fickó direkt kitért és nem válaszolt egyenesen. Viszont ma kosaraztunk egyet és megtudtam, hogy Karsten (teológus tanárunk) múltkor odahívta magához Hollit (ez Lukas egyik beceneve, ami a vezetéknevéből jön), hogy drogoztunk-e. Mindezt azért gondolta, mert kimentünk tüzet rakni és beszélgetni (szokásos összetétel: Euro class), és úgy jöttünk vissza, hogy hangosan nevetgéltünk és ki voltunk pirosodva (a hidegtől) és bágyadtak voltunk (mert már este volt). No mondom Dániában ha boldog vagy, akkor tuti drogoztál. Milyen felfogás ez, de most őszintén?:)

Egy csipetnyi Amerika

Ezen a héten eljött hozzánk vendégségbe egy idős zeneprofesszor Amerikából. Azért van itt, hogy tanulmányozza a dán oktatási módszereket. Nagyon kedves és türelmes ember, ma előadást is tartott a zenéről. Volt egy nagyon jó mondata, amelyben a megfigyeléseit fejtette ki. Nem tudom szó szerint idézni, de a lényeg az, hogy szerinte Amerikában a diákoknak azt tanítják, hogyan kell túlélni, itt pedig azt, hogyan kell élni. Nos azok alapján, amiket Kata és Bori blogjában olvasok (hozzátéve a saját itteni tapasztalataimat), azt kell hogy mondjam, igaza van. Itt nem aládtolják a dolgokat, hogy tessék itt van készen minden, de még csak meg sem mutatják, hogy mit hogyan csinálj, hanem csak rávezetnek, hogy erre indulj el, bízz magadban és meg fogod tudni találni a jó megoldást. Nem kezelnek dedósként, nem rágnak szájba mindent, de ha kérdésed van, nem néznek le, hogy jaj még ezt sem tudod, hanem minden irónia és gúny nélkül, kedvesen elmagyarázzák és örülnek, hogy segíthettek. A bácsi egyébként (John) tanított Biloitban is, ahol most az EC 3 fős delegációja tartózkodik. Nagyon felvillanyozódott, amikor mondtam, hogy ismerőseim tanulnak náluk zenét:) Sajnos nem volt még időm többet beszélgetni vele, de nagyon érdekes fazon, úgyhogy ha legközelebb alkalmam nyílik rá, akkor kifaggatom, mert nehogy már pont az amerikai titkosügynök (,aki nem is rejti véka alá, hogy információgyűjtés céljából tartózkodik Dániában) maradjon ki Zsiráf ügynök jelentéséből:)

Kun Dávid:)

Nos eltelt három hét azóta, mióta eljöttem hazulról. Nagyon jól érzem itt magam, de azért nyilván hiányoznak a barátok, a család, a suli nem, de az ottani arcok azért néha:) Ezért jól esik esténként beszélgetni az otthoniakkal, akár írásban, akár szóban. Ma pl. Dáviddal beszélgettem. Jó tudni, hogy a rendszeres olvasókon kívül is vannak emberek, akik nyomon követik itteni napjaimat. Mint pl. Dávid. Azt javaslom tehát, szavazzanak Kun Dávidra és a Bolyai Föld Pártra!:) - (Nem túl jól fizetett, nem igazán politikai, hirdetésnek nem minősülő felhívást olvashattak:))

Misforståelse

Ez a szó dánul annyit jelent, hogy félreértés. Nos mivel vagy 12-en vagyunk külföldiek, ezért ez elég gyakran előfordul:) Észtül a "jó éjt" pl. valami gonosz banyát vagy mit jelent. Ukránul a "kutya" az egy pépes karácsonyi étel. Dánul az "igen", az azt jelenti, hogy megint, a "nem" pedig azt, hogy könnyű. Ráadásul van 3 szó, ami magyar fülnek ugyanúgy hangzik, ők viszont nem értik, hogy mit mondasz, mert hallják a különbséget. Tegnap fél órán keresztül gyakoroltuk Sørennel és Lukassal, hogy hogy kell kimondani a gud, gul és a guld szavakat (mindháromnál csak annyit lehet hallani, hogy "gul"). Tiszta hülyének érzetem magam a végére, de legalább Lukasnak se sikerült:) Viszont amelyik magyar 30 próbálkozásból ki tudja mondani azt, hogy "brom", de úgy, hogy a dánok meg legyenek vele elégedve, annak komolyan fizetek valamit. Egész estém ráment, hogy megpróbáljam fölfogni, hogy hol képzik ezt az "r" hangot. Kb. a nyelvcsapnál, hátul, de meg is pörgetik. Ez Lukasnak ment, mivel a németek se tudnak normál "r"-t mondani, csak ilyen "h"-s, meg torokbeteg hangot:) Viszont ezek a tapasztalatok jól jönnek a diplomamunkámhoz: Kinek és miért nehéz vagy könnyű elsajátítani a dán kiejtést? Nekem minenesetre még van rá 4 hónapom:)

Midtjysk Folkemusikfestival

Miután tegnap este úgy kb. 10-en bementünk a városba, hogy megnézzük a Közép-jyllandi Népzenei Fesztivált, elszomorodtam. Most már nemcsak sejtem, hanem tudom, hogy pályát tévesztettem! Dániába kellett volna jönnöm zenét tanulni!:) (Ha pedig a zenéből nem tudtam volna megélni, akkor elmentem volna tolmácsnak.) Annyira jó volt az este, hogy valami hihetetlen. 4 órás műsort adott 3 zenekar és olyan hangulatot csináltak, hogy őrület. Fantasztikusan tudnak zenélni és annyira lazán és vidáman. Tényleg nagy élmény volt. Csináltam egy-két felvételt, mert ezt képekkel nem lehet illusztrálni:) Az első zenekar, a BARDO, 6 csajból állt és mindegyik legalább két hangszeren játszott, az énekesnek pedig hátborzongatóan jó a hangja. Volt egy szám, amikor csak 3-an hülyéskedtek, de nagy sikert arattak vele:) Úgy döntöttem, hogy ezt osztom meg veletek:

Utánuk egy 3 fős fiúzenekar, az ALMOST IRISH következett: Rasmus (gitár, bendzsó - itt benjónak mondják:)), Alexander (furulya, gitár) és a 15 éves Lukas (hegedű). Először nehezemre esett elhinni, hogy testvérek, de olyan szeretettel néztek mindig egymásra, hogy tényleg lehet benne valami:) Ír zenét játszottak profi szinten. Volt egy dobos számuk is, no ott mindenki lélegzetvisszafojtva figyelt. Nehéz volt választani, hogy melyik felvételt tegyem föl a blogra, mert mindegyik jó, de végül is ez lett (tessék figyelni a furulyás srác ujjait!):

Az utolsó együttes, a BALTIC CROSSING, egy úgymond "összészaki" zenekar volt. 2 angollal, 2 finnel és egy dánnal. Nagyon jópofák voltak:) Sokat hülyéskedtek, meg szívatták egymást. Egyszer a gitáros srác megjegyezte, hogy nem tudnánk megoldani, hogy nem veszünk levegőt, mert így elhangolódnak a hangszerek:) Ő egyébként tuti hiperaktív. Nem tudott egy helyben megmaradni, állandóan lépkedett, járt keze-lába-feje:) No de jó hangulatot csináltak, a hegedűs sráccal pedig néha összenéztünk, akkor rámosolyogtam, ő meg mindig visszamosolygott. Ő volt a dán:) Az utolsó számukat választottam, mert ez talán a legjellemzőbb momentum, ráadásul itt már volt aki táncra perdült: