Kedd reggel 9-kor csomagokkal fölpakolva készen kellett állnunk egy 3 napos erdei túratáborra. Meg is volt, mindenki bakanccsal, vízlepergetős gatyával és hátizsákkal fölszerelkezve szállt föl a buszra, amely elvitt minket a kiindulási ponthoz. Kicsit gyanús volt nekem, hogy mindig balra kanyarodunk és az összes körforgalomnál az van kiírva, hogy Silkeborg 5 km. Aztán egyszer csak befordultunk a fürdőhöz. Mindenki értetlenkedő arccal figyelte a dolgot. Nem egészen arra számítottunk, hogy úszni fogunk (habár a lapon rajta volt, hogy vinni kell fürdőruhát). De ugyanezzel a lendülettel vissza is kanyarodtunk az útra. Nevettünk egyet, mert ez volt a csel, mi meg jól beugrottunk:). Az igazi megdöbbenés viszont csak ez után jött, tudniillik megint a városban voltunk és a busz megállt a vasútállomásnál. Karsten leszállított minket, adott egy-egy borítékot a csapatvezetőknek (még hétfőn lettünk beosztva 5 hülye nevű formációba: Geltun, Nagasan, Djengis, Gefion és Haldum - ez utóbbi volt a mienk) és ott hagyott minket, ugyanis az első feladat közös volt: irány Århus. Kicsit szkeptikusan, de azért fölszálltunk, irány a város. Kerestünk egy videothekát, ahol megkaptuk a feladatcsomagunkat. Kérdésekre kellett választ találni (hány m magas a városháza tornya? milyen betű van a szélmalmon? kinek az alkotása a szobor a botanikus kertben? stb.), aztán visszavonatozni Rybe, ahonnan elbuszozni Himmelbjerg- gårdenbe (innen már csak 1 km lett volna a "hegy", de sajnos nem oda mentünk), ahonnan tovább gyalogolni kb. 15 percet az FDF Ladenig. (Az FDF egy olyan szervezet, amely fiatalokat üdültet.) No itt már rendesen benn voltunk az erdőben, úgyhogy végülis azt kaptuk, amit vártunk, csak volt az elejében egy kis csavar. Először azt kellett eldöntenünk, hogy ki hol alszik. Lehetett faházban (szalmán) vagy bivuakban (tulajdonképp a földön vagy fákon, ahol kifeszítesz magad fölé egy vízálló anyagot) vagy sheltersben (ez az a kis faház, amiben nem lehet fölülni, mert bevered a fejed). Én ez utóbbit választottam és nem bántam meg (szerintem mi fáztunk legkevésbé az éjszaka). Este a vaksötétben volt egy kis tájékozódási futás, aztán amit megtaláltunk (betűt vagy formát, amit valamilyen számnak kellett megfeleltetni), azt be kellett írni egy sudokuba és utána az üres részeket kitölteni. Mivel elég nehéz volt, sokan nem tudták megoldani és ezért a csapatok megpróbáltak együtt dolgozni. Mi viszont megfejtettük és úgy adtuk le a papírt, mint a Haldum megoldását. A többiek ezért mérgesek voltak ránk, hogy mért nem csatlakoztunk hozzájuk és akkor mindenki együtt "nyerhetett volna". Jonas nyugtatólag nekiállt gitározni és énekeltetni minket. Ez jó megoldásnak minősült:).
Másnap azzal kezdtük, hogy megbeszéltük, hogy ez nekik rosszul esett, hogy mi így különcködünk (holott szerintem teljesen fair play volt), úgyhogy szerdán már közösen láttunk neki a feladatoknak. Délelőtt játszottunk: Jonas mindenkinek bekötötte a szemét, elvezérelt minket távol egymástól és kaptunk egy-egy számot. Nem beszélhettünk és így kellett megtalálnunk a mellettünk levőket, s így összességében a helyes sorrendet. Először elkezdtünk tapsoloni, hogy tudjuk hol vannak a többiek, aztán pedig kopogtunk a másik kezén. 32 perc alatt megoldottuk a problémát:) Délután "favágóversenyt" rendeztünk (Nikolaj és Jesper küzdenek):
Este pedig minden csapatnak 4 állomást kellett teljesíteni: 1. hegymászós felszereléssel áthúzni két embert egy "szakadék" fölött, 2. egy baromi nehéz valamit fölcsévélni (kb. 70%-os volt az emelkedő, aminek a tetejére szerettünk volna feljutni), 3. egy négyszög közepébe fölállítani egy cölöpöt kötelek segítségével (a négyzetbe nem léphettünk be), 4. éjszakai tájékozódási futással rejtvényt fejteni. A második feladatra 0-40 pont közötti értékeket kaptunk (a 100-ból), mivel szerintem senki nem fogta föl teljesen, hogy mit és hogyan kellene csinálni:) Csapatépítés szempontjából mindenesetre jó volt a program, főleg hogy utána kaptunk csokiöntetes gyümölcsöket. Csütörtökre már csak a takarítás maradt és a szalmaégetés. Ebédre már vissza is értünk a højskoleba, ahol kipihenhettük az előző két nap fáradalmait (éjszakánként tűzőrzés is volt, szóval nem mondhatnám, hogy sokat aludtunk). A lázas készülődés Norvégiába majd holnap kezdődik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése