Az előző napi bemelegítés után a hétfőt egy rövidebb túrával kezdtük. A rövidet úgy kell érteni, hogy olyan 6-8 km. Gyaloglásban ez nem sok, de amikor jég van alattad és síkos síléceken állsz, amikkel föl kell caplatni a csekélynek épp nem nevezhető buckákra, akkor ez koránt sem olyan vicces dolog. Fleming volt a vezetőnk és mindig elöl haladt, aztán bizonyos pontoknál mindig összevárta az egész csapatot. Volt is rá szükség, mert eléggé szétszakadtunk. Főleg én. Ezt a kacsajárásos-mászós dolgot nem nekem találták ki. Nagyon nem. Úgy égett a talpam egy idő után, hogy elég komolyan elgondolkoztam rajta, hogy jobb lenne visszafordulni, de mivel nem ismertem se a terepet, se Fleming szándékait (vagyis hogy mennyit kell még menni), így úgy döntöttem inkább küzdök. Az túra végén visszatértünk a kiindulási ponthoz, ami azt jelentette, hogy folyton lefelé kellett siklani. Hogy hogy maradtam talpon végig, még mindig nem tudom fölfogni, mindenesetre sikerült:). Nagyon boldog voltam, amikor megtudtam, hogy a délutáni program nem kötelező, inkább játék jellegű. Én inkább fölvállaltam a fotós-videós szerepét. Vicces volt nézni, ahogy a többiek esnek-kelnek:). Végre nem én. Ez persze nem kárörvendés, csak jó tudni, hogy másnak se olyan könnyű. Az volt a feladat, hogy le kell küzdeni 5 egymás után következő buckát. Ez nyilván elég kemény térdmunka, ami elsőre senkinek nem sikerült, a végére viszont már egész jól belejöttek. A következő videón Morten pl. már majdnem teljesíti a feladatot:
Ezek után egy másik helyszínen egy kis ringatózós-sízős technikát kellett elsajátítani, amit egy közös sátorépítés követett. Este pedig mindenkinek kijárt a jól megérdemelt masszázs és relax, valamint a süti:).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése