Vasárnap. Délelőtt az volt az első dolgunk (persze reggeli után - üres hassal nem csinálunk semmit), hogy beviaszozzuk a síléceket (hogy megfelelően csússzanak). Három félét használtunk - kéket, lilát és pirosat. Fontos a sorrend, először a mínusz fokokra specializálódottat kell fölkenni, aztán a fagypont körülit és végül a plusszosat. Amikor ezzel megvoltunk, véletlenszerűen csoportokba lettünk osztva és három különböző helyszínen kezdtük el a bemelegítést. Jørgen Erikkel a kacsalábas-síléces hegy- mászást és a lesiklást, Fleminggel a nyomvonalon lévő "futást" és haladást, Gryvel (Fleming lánya) pedig a talpon maradást és mozgást gyakoroltuk. Ebéd utánra pedig kialakultak az ügyesség szerinti csoportok: 1. akik tudnak síelni, 2. akiknek nem megy nagyon rosszul, de nagyon jól se, 3. akiknek még életükben nem volt síléc a lábukon. Nos én ez alapján inkább a 3-asba tartoztam volna, de a tanárok úgy döntöttek, hogy a 2-esben a helyem. Meg is lepődtem, hogy ilyen sokat néznek ki belőlem és délután be is bizonyítottam, hogy nincs igazuk: annyit estem és keltem, hogy már ekkor összeszedtem a kék-zöld foltjaim felét:). Az "edzés" végén ki is nyilatkoztam, hogy szeretnék átkerülni a kezdőkhöz. Jørgen Erik meggyőzött, hogy maradjak, amiért (közvetve) meg is kapta a maga "büntetését": a srácok megfürdették a hóban:) - persze nem ezért, de számomra ez megfelelő jóvátétel volt. Este megint játszottunk: két lánynak ruhát kellet cserélni két sráccal (hálózsákokban). Szerencsére még a højskoleból hoztunk sütit is, amit egy csésze tea mellett elmajszolgattunk a jó melegben...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése