Elérkeztünk a kirándulás végéhez. Reggel összecsoma- goltunk, majd pedig levakartuk a viaszt a sílécekről, aztán visszaszolgáltattuk a kölcsönzőnek. Mivel innentől fogva délig szabad program volt, ezért a srácok kitalálták, hogy egy műanyag szánkó-szerű valamivel lecsúszkálnak a lejtőn. Persze az volt a lényeg, hogy minél extrémebb legyen a dolog. Végül már a pólót is levették, de szegény Anders valahogy mindig megtalálta azt az egy darab fát, ami ott volt az útban:)
Morten még rajta is túl akart tenni, ezért még a gatyát is letolta:) No ez volt az a pillanat, amikor már a földön fetrengtünk a nevetéstől.
Lina látva a srácok eséseit nem merte kipróbálni ezt a műanyag-csúszkát, de egy "extrém-zacskós" csúszással azért megpróbálkozott. Nem sok sikerrel:)
Miután mindenki kellőképp átázott és átfázott, visszaballagtunk ebédelni. Ezt követően már csak a csomagok felpakolása maradt hátra és elindultunk hazafelé. A 7 órási kompjáratra épphogy fölfértünk, de ez az út koránt sem volt olyan kellemes, mint odafelé. Hullámzott meg ringatózott az egész fedélzet és én olyan szinten tengeribeteg lettem, hogy az utolsó két órában 5 percenként néztem az órámat, hogy ott vagyunk már? Anne még dedalont is vett be, mert ő is elég rosszul volt, de igazából nem sokat segített a dolog. Amikor végre megérkeztünk Hirtshalsba, az volt az első dolgunk, hogy kiszálljunk a minibuszból és élvezzük, hogy nem mozog alattunk a talaj:). Hajnali negyed 2-re már otthon is voltunk. Olga szerencsére még nem aludt, mert ők is kb. 2 órával előttünk érkeztek vissza az angliai-brüsszeli kirándulásukról. Az élménybeszámolókat viszont inkább következő napra tartogattuk:).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése