Félidő, az abszolút mélypont. Hosszú túrára mentünk. Nagyon hosszúra. És végig fölfelé. Nem tudom említettem-e már, de a fölfelé-menetet nem nekem találták ki:). Fújt a szél. Nem kicsit. Nagyon. Amikor teljesen sima talajon álltam, magától elindult alattam a léc! A csontjaimon éreztem, hogy átáramlik rajtuk a levegő. Amikor megindultunk elég meredeken a hegynek, 3 választási lehetőségem volt: vagy a karjaimat terhelem le és megpróbálok egyenesen fölbattyogni, vagy a talpaimat teszem végérvényesen tönkre és fölkacsázok, vagy egyszerűen fogom és lecsatolom a sílécet:). Természetesen a küzdőszellem élt bennem, ezért ebben a sorrendben végigpróbáltam az imént felsoroltakat. Amikor már odáig jutottam, hogy na akkor gyaloglás következik, akkor döntöttem el, hogy nem érdekel ki mit mond, szerdától 3-as csoport leszek. Ez a gondolat kicsit erőt adott, viszont ekkor jött az, amire nem számítottam. A túra ugyanis túl hosszú volt ahhoz, hogy hazaérjünk ebédre, ezért ott kinn a 2-3 méteres hóban kellett ásni egy gödröt, amibe le is tudtunk ülni és tüzet is tudtunk gyújtani. Iszonyatosan hideg volt és a tűz persze nem akart égni, mert minden fa, amit találtunk nedves volt. Mindazonáltal megfogalmazódott bennem, hogy ebben az iskolában az embernek szó szerint megtanítják, hogy a jég hátán is megéljen. Végül persze happy end lett és lett tüzünk is, meg el is indultunk hazafelé. Már csak egy rész volt hátra, ami föltette az i-re a pontot a "hét legrosszabb napja" címért folyó versenyben: egy nagyon síkos lejtő, ahol már előző nap is estem egyet. Föl voltam készülve rá, hogy most is valami hasonló élményben lesz részem, viszont arra nem, hogy a tüdőmre fogok ráesni, aminek következtében 2 percig alig kapok levegőt. Nem voltam egyedül az érzéssel, Lena is eljátszotta ugyanezt. Rájöttem, hogy az a baj, hogy nem tudok fékezni, úgyhogy az út hátralévő részében Miával ezt gyakoroltuk. A végére már egész jól belejöttem. Ezen a napon két új dán szót tanultam: øm (esetünkben izomláz, egyébként érzékenység) és vabel (vízhólyag):).
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése